Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

zatában: »Mi — Petőfi és én — megösmerkedvén, az ő fel- és eltűnésének csaknem egész ideje alatt folytonos érintkezésben, szives baráti viszonyban s levelezésben állottunk.« (Jegyzetek Tompa összes költeményeihez. I. k. 368. 1. Mébner Vilmos uj kiadása.) De másfelül kénytelen elismerni, hogy Petőfi nem rokonszenvezett vele erősen. Hozzá tehetjük, hogy először Tompánál kezdett hidegülni a baráti érzés heve, éppen a föntebb emlitett ügy alkalmával. S nem éppen a forradalmi napokban kezdődött az idegenkedés, mint a hogy Tompa irja. Sokkal előbb mutatkoztak komoly jelei.

Hogy az arczkép-féle ügy csakugyan nagy befolyással volt Tompa idegenkedésére s ellenszenve növekvésére, s hogy barátságuk csakugyan nem lehetett a szó szebb értelmében »szives,« mint Tompa mondja, bizonyság erre Szemere Miklósnak egy levele, mely ugyan későbbi keletű, de ez időbeli eseményekkel fog- , lalkozik. Valami félreértés miatt a két jó barát már huzamosb idő óta nem váltott levelet egymással, Szemere ezért holmi gyanusitásról szól s igen érdekes adatot vegyit fölháborodásába. »Micsoda?— kérdi Szemere. S te még engemet mersz megtámadni, hogy olykor gyanakodó vagyok. Jaj neked! s ha Timon embergyülölő lett, ki az oka, nem az emberek ?... . Ha Szemere M. gyanakodó legjobb barátai iránt is, ki az oka?. . .Vájjon nem ti bűnösök?Midőn szegény fejem ilyeneket tapasztal, hogy ugyanaz (Tompa Mihály), ki pár héttel előbb utálja Petőfit velem elkövetett alacsonysága- é r t, a mint Pestre megy s összeczimborál Petőfivel, ezt irja amaz iránti boszus kifakadásomra vissza: »de mi bajod, neked, barátom, azzal a Petőfivel ?.. .Midőn legsujtóbb argumentumomat nem meri szemébe mondani, sőt állítja, hogy ha szemben volnék vele, én sem merném neki előhozni; s midőn ugyanaz, (ismét az én czimborám, Miska) kit Pesten Petőfi, mint egy kölyök a megszelídített oroszlánt, kénye szerint vezet madzagán, később boszankodik hozzám irt levelében, mért enged Petőfivelpaczkáztatni magán a magyar közönség.« (Tompa-reliquiák. Rozsnyói Híradó. 1881 —1882. évf.)

íme a tény, mely a Petőfi és Tompa baráti viszonyára kissé más világot vet, mint a hogy eddig általánosan megállapítottnak hitték Tompa nyilatkozata után. E változás, ez ingadozás tovább tartott 1847- ben s 1848-ban is s az egyszer megfogant ellenszenvet egyéb körülmények is segítették teljes kifej lésében.

Tudva vau, hogy Tompa nyíltan kimondá véleményét Petőfi előtt, a ki pedig nem szerette az ellenmondást, nézeteltérést, különösen, ha azok költészetére vonatkoztak. Csakhogy Tompa az embert és költőt