Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Tompa szerette barátja kedélyes társalgását s küzdelmes múltján nem győzött eléggé csodálkozni: Petőfi is elismerte, hogy valóban barátjára illenek »nagy druszája« (Vörösmarty) szavai: Megnehezült az idők viharos járása fölötte. De sebaj ! Az ifjú élet rugékonyságán meg kelle törni minden akadálynak. Távol volt a kétségnek még árnyékától is. Szinte gyermeki ábrándossággal hitt jövőjében. Vigasztalta költőkollegáját. Azt olvasta egy régi játékszini zsebkönyvben, hogy

Lesz még idő, bár sokára,

É

mikor a magyarul neklö fák homlokára Borostyánág kanyarul.

Ezt alkalmazza ő most Tompára, meg magára is, igy formulázva:

Lesz idő, s tán nemsokára,

Amikor a magyarul

Éneklő fiuk markába

Bankóteljes tárcza hull. (Életképek 1845.

II. félév. 25- 261.)

Petőfi nem tudott jövőjéu aggódni: Tompa nem tudott e nélkül élni sem. Amaz szinte maga ellen hivta ki a sorsot, emez kedvében igyekezett járni. Amaz úgy hitte, hogy a szív minden fájdalmát begyógyítja az idő, emez meg volt győződve, hogy visszaemlékezés által enyhül a bánat.

Mindkettő türelmetlen, ingerlékeny, szeszélyes és szenvedélyes természetű volt, 8 mindkettő mélázó, el-ellágyuló, gyöngéd és kedélyes, ha a szív húrjain a csendes öröm, vagy melancholia rezdült meg. De Petőfi, szilajabb, haragosabb, daczosabb, féktelenebb s ha kellett, egész a végletekig menő; mig Tompa évődőbb, boszankodóbb, inkább magát emésztő s mégis békülékeny. Petőfi nem nyughatott, mig indulata ki nem tombolta magát, Tompa először magába vonult, önleikét kínozta s tépelődött. Petőfit indulatának első kitörése, heve ragadta tettre: Tompa inkább magába temeté fájdalmát s jobbára csak később, betegsége alatt, engedett rögtöni felindulásának s lett rendkívül ingerlékenynyé. Petőfi egyik órában a szilaj harag, fellángoló s kitörő indulat közt hánykódott, másik órában már a szelíd melancholia, a mély meghatottság s gyermeteg szív tükröződött vissza arczán. Tompánál nem volt ily erős színezetű e két véglet, alkalmazkodóbb, simulékonyabb természete éppen összeillett egy jókedvű társaság hangulatával.

Tompa vig czimbora volt, lankadatlan kedvű a társaságokban, beszédje szikrázott az elmésségtől, élcztől és szeszélytől. Petőfi szintén szeszélyes, tréfás, de egyszersmind humoros, sőt gúnyos is. Ha valami