Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
»De Rómában siettek igába görbedni a konzulok, az atyák és a lovagrend. (At Romáé ruere in servitium consules, patres et eques.) Minél főbb vérségü volt valaki, annál fürgébbnek és alázatosabbnak szinlelé magát s arczvonásait rendbe szedve, hogy a fejedelem kimultán vígnak, vagy az újnak fölléptén bánkódóbbnak ne tessék, könyüs mo- solylyal hízelgő panaszokat kapcsolt össze. Tiberius pedig mindent a konzulok által tétetett, mintha most is a régi köztársaság állana fent s ő a kormányzásra még mindig elhatározatlan volna. Az első ülésen nem engede mást elővétetni, mint Augustus utolsó rendelményeit. Ezután a tisztel- kedé sekről folyt a tanácskozás, melyek közül mint legjelesebbek ezek fogadtattak el: »Hogy a temetkezési sormenet diadalkapu alatt vonuljon ele (amit Gallus Asinius indítványozott), s »hogy az Augustus által hozott törvények fölirásai, és az által legyőzött nemzetségek nevei elől vitessenek.« (mit L. Arrontius javasolt.) Erre Messala Valerius hozzá tette, hogy »a Tiberius iránti hódolateskü évenkint meg- ujittassék.« Mire Tiberius azt kérdétőle: »Vajj on ezt az indítványt az ő parancsára tette-e?« S Messala Valerius feleié: »Nem! Önként tette. S nem is szándéka ország dolgaiban másnak véleményével, hanem csupán a magáéval elő- állani. Még akkor is, ha az Tiberius meg- hántásának veszélyével járna.« Tacitus hozzá teszi ehhez a jelenethez: »Ea sola species adulandi supererat.« —(Még csak a hízelgésnek ez a fajtája volt hátra!« * . . * * Vájjon tanitják-e még Tacitust az iskolában? Olvassa-e még néha az ifjúság a kevésszavu, nagy papirkimélőt, ki néhány szóval egész korszakokat jellemez, s egyetlen tekintettel a szabadság elleni bűnök egész szövevényein keresztül lát ? Furcsa! — Olv világosan meg van írva nála, hogyan sülyed önkéntes , rabszolgaságba egy egész nemzet, — és mégis, mikor a valóságban ugyanaz történik, azt alig látja valaki, s Tacitus senkinek eszébe nem jut. Nagy nemzeti államférfiak, a kik éveken át fitogtatták, hogy a »népet védő tribün hatalmánál többet nem kívánnak«,— las- sankint a tanács, az országos tisztségek és a törvények összes hatáskörét magukhoz vonják, — és akik ellenszegülnek, azok ellen a kormány összes ereje harezra száll. A törvények, melyeket erőszak, kegyvadászat s megdugás erejükből kiforgattak, senkit sem védenek. Pedig még hányán élnek, akik a szabadság nagy harczait látták! És mégis alig van nyoma a hajdani romlatlan népjellemeknek. Alkotmányos
