Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

(Petőfi katona-életéről) és soproni tartózkodásáról dr. Sass István, ki a költőnek ifjúkori barátja volt, még a következő adatokat közli a mai P. H.-ban: Petőfi, mint katona, verseket csak magának írogatott, s nem egyszer azon »faköpenyeg« oldalára, mely Sopron-ban az úgynevezett 3 ház előtt, a cs. kir. postahivatal őrségének szolgált menedékhelyül, zord időben, s mely ház akkor dr. Schetzl Szilencziánus ügyvéd tulajdona lévén, vele Sándor is ismeretségbe jött s általa többször megvendégeltetett. Legyen ezért is áldott az üldözött jó öreg emléke. Emlékszem, hogy egyszer nekem is mutatott be egy költeményt, mint akkor tekintélyes és társasági költőnek, Pákh inkább a prózára vetvén már akkor magát. •— Soha se feledem véleményemet, mely ez volt: »jó, Sándor, hanem egy kicsit pongyola.« Akkor mi más iskolát követénk, mint ő s mit később megalapított, már akkor követett. Orlay tehát téved, ha azt állítja, hogy ő társasági tag volt s téved az, ki azt véli, hogy ő akkor nyilvánosan verselt. Mi őt akkor mint köztünk legkalandosabb s a szinészpályán is érdemesü;t pajtást s végtelen jó és sokat hányatott fiút szerettük, és ő saját magával sem volt még tisztában, vájjon a katonai vagy iró- színészi pályán fogjon-e szerepelni. Egyszer az akkori kaszinó-épület előtt velem sétálva estenden, úgy nyilatkozott, hogy a katonai pályát az ideig, mig magasabb tisztségre nem vergődik, el nem hagyja, mert, folytatá határozottan, »érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem.« — Nem pirulsz Sándor ? mondám neki. »Nem biz én«, válaszolá s újra még határozottabban ismétlé a mondottakat. — Ekkor Kisfaludy Károly életfolyása lebegett előtte, mert azt hitte, Olaszországba fog komandiroztatni s apjával igy fogja a kibékülést eszközölni — mert ez nagyon bántotta s annyival inkább, mivel szüleit végtelenül szerette s anyját imádta. A katonaságtól való szabadulása egyedül az orvos emberségének müve volt, mert ő soha sem tüdő-, sem szívbajban nem szenvedett