Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

— csupán vézna gyerek lévén, az orvos megszánta. — Az a malheurje is esett, hogy megengedtetvén neki az esti olvasás a kaszárnyában saját gyertyájánál, azt egy közbaka elfujta s erre panganétját úgy hozzá vágta, hogy az a baka ágya- deszkájába fúródott, mit aztán szigorú büntetés követett. A rámért büntetés még levertebbé tévé, de olvasni, tanulni soha meg nem szűnt. Mindezt az orvos látván, megkönyörült a nem odavaló jó, szelíd fiú sorsán. Ennek is legyen áldott emléke, mert bizony elveszett volna a nehéz sors alatt. Mint fogadtuk mikor visszajött obsitjával,mily diadallalvezettük a színházba, a Neuhofba, kölcsönzött ruhánkban, azt leírni nehéz. Jó Schetzlbácsiismegvendégelte. O nagy ember volt előttünk,mintkiszolgáltkatona s leendő színész és isten tudja, minő bűvös befolyás folytán, mit ránk gyakorolt. Innen aztán ment Pápára és tovább a halhatatlanságig. Az a soproni »háromház« eleje sokat mondhatna szenvedéséről, a dermesztő hidegekben kiállott őrség alatt, sokat ábrándjairól, midőn meghúzódva a faköpönyeg oldalához, csekély biztonságban, lábhoz tett fegyverrel olvasgatott kedves Horácziusából. Ily helyzetben lepte őt meg az öreg háziúr Schetzl, s ezért szerette meg, maga is klasszikus műveltségű ember lévén. Megállj, mondá a négy ökrös szekéren — szép csillagos este — megírom 22 éves tapasztalatait, sírni fog a világ fölötte. Nem írhatta meg. Szedjük össze mi, mit életéből tudunk, hogy egy alkalmas kéz egészszé alkossa.