Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

olt maradt és ügető lépésben cteniiroztak el o JB'éi- sége előtt.

A defilirozás ezen része is igen szépen sikerült. A király maga köré gyüjtvén a vezénylő tábornokoYalóban Félise volt, kit társai ez évben, mint a legszebbet, pünkösdi királynővé, a tavasz képviselőjévé választottak. (Folyt, köv.)

Petöii és Prielle Kornélia.

Gyulai Pál a N. H.-ban ma nehány reflexióval kiséri Prielle Kornélia közzétett s e lapokban lenyomatott emlékiratait. Gyulai elmondja, hogy ez eseti ől Zilahy Károly »Petőfi életrajza« czimü müvében megemlékezett, s ő e műről irt bírálatában helyreigazította Zilahy értesüléseit.

Akkori soraiból Gyulai Pál most a kővetkezőket idézi:

Petőfi Szathmármegyében 1846. őszén megismerkedett egy ifjú hölgygyei, kit aztán 1847. őszén nőül is vett. Mindjárt az első napokban szenvedélyesen megszerette; szerelme viszonoztatott. Nem soká azután a leányt levélben megkérte atyjától, kit nem ismert, mert az látogatásakor nem volt otthon. Az atya azt válaszolta : ő még nem ismeri annyira Petőfit, hogy határozott választ adhasson, leánya is még nagyon ifjú, — várjanak egy évig, s ha akkor is mind a kettő megmarad szándéka mellett, ő nem vet a házasság elébe akadályt, még akkor sem, ha nem helyeselné, Petőfi nem volt megelégedve e válás zszal, azt hitte, hogy a kitűzött határidő csak arra való, hogy elfordítsák tőle kedvese szivét. Lángoló szenvedélye nem ismert gátot s égbekiáltó igazságtalanságnak tartotta az atya magaviseletét. Végletekre hajló természete, a társadalmi formák megvetése, meggondolatlan lépésekre ragadták.Erdődre utazott.sürgette a házasságot s összetűzött a szülőkkel,kik megmaradtak határozatuk mellett. Ekkor a leányhoz fordult, s kérte, hogy szökjék el s esküdjék meg vele a szomszéd városban. A leány nem hajlott kérésére, de megígérte, hogy hü marad hozzá s a kitűzött határidő múlva neje lesz, szülei ellenére is. Petőfit felingcrelte e válasz, keserűsége most a leány ellen fordult, kétkedni kezdett szerelmében s kétségbe esve hagyta oda Erdődöí. így érkezett Debreczenbe, hol egy szép, és elmés színésznő tetszetős modora azt a gondolatot éb- resz é föl benne, hogy őt par dépit nőül vevén, boszut álljon kedvesén, ha magát boldogtalanná teszi is. Mindez egy pár óra müve volt; tüstént meg akart esküdni a színésznővel, úgy látszik, félt, hogy néhány őrá múlva nem lesz elég ereje végrehajtani boszuját. Nem találván papot, ki megeskesse, másnap Pestre utazott, örvendve, hogy nem tette meg azt, a mit meg akart tenni s a mi miatt most már önvádat érzett. íme e tett indoka és körülményei. Zilahy mindezt nem tudta, talán nem js tudhatta, de így