Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Arany epicai egyénisége hatalmas erővel domborodik ki balladáiban is. Arany óta van magyar müballada, mint van angol, svéd, dán ballada. Elődei csak magyar tárgyú balladákat írtak általános chablonok szerint, Arany az első, ki magyar balladát irt. S elődeitől még abban különbözik, bogy azok ballada helyett tulajdonképen bosszúra nyújtott románczokat, költői elbeszéléseket producáltak, tömörség, erő, drámai fordulatok nélkül. Aranynál a ballada legtisztább alakjával találkozunk. Némelykor egy sorában több erő, több cselekvény foglaltatik, mint ama balladáknak titulált, hosszú lére eresztett cbablonszerü románczfélék ötven versszakában. S beszéljünk-e Aranyról, mint a magyar kedélyben rejlő humor költői kifejezőjéről ? Bolond Istók, bár töredék, monumentális. A költő meg- basonlott szive s a világfölé emelkedett magas kedély, a bölcs értelem, mely a disharmoniában megleli a költészet tiszta öszbangját, elbűvölő humorral vonja át e ritka szép költeményt.

A Nagyidai czigányok és az Elveszett alkotmány csillognak a tősgyökeres magyar humor változatos színeitől. Még saty- rája is a humor fél-mosolyába gyöngül. V o j t i n a leveleiben Arany olyan Apolló, ki Marsyast nem nyúzza meg, csak elpiritja és a rengetegbe kergeti.

Mint lyrai költő: mély, egyszerű, dallamos. A szerelmet nem átkában, kétségbeesésében ecseteli, hanem a tűzhelynél szelíden megvonulva, enyhe családi örömeket adva. A szenvedés könnyei sokszor megvillannak szemén, de olyankor nem hallat eget ostromló panaszt. Térdeire ülteti kis gyermekét s az ártatlan szemek derült kékjébe tekintve, akaratlanul csendes, lemondó fohász lopózik ajkaira.

»Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem 1 *

És az, ki a családi kör idylljét Írja,sokszor az óda legfensőbb magaslatáig szárnyal. Ha mást nem ismernénk tőle, mint a Széchenyi halálára irt költeményt, remekét a költői nyelvnek és a lyrai patbosnak, ez elég volna arra, hogy nemcsak Magyarország, de Európa egyik első költőjének tartsuk.