Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Arany János. (»R ovid jellemrajzok« czimü sajtó alatt levő kötetből.) Magyarország egyik legnagyobb költőjét vezetjük az olvasó elé. Teszszük ezt a legmélyebb tisztelettel, a legbensőbb hódolattal, mint mikor a tanítvány mestere előtt fejet hajt. Hogy Arany János költői működését jellemezzük, köteteket kellene írnunk. Fájdalom, nem vagyunk e helyzetben s be kell érnünk azzal, hogy csak röviden, mintegy odavetve körvonalozzuk azt az állást, melyre Arany, irodalmunkban emelkedett. Arany János a 48-iki generátió szülötte. Irodalmunk emelkedő, lelkesült korszakában lépett elő, P e tő f i oldalán, tünemény maga is, mint a “forradalom lángoló dalnoka. De mig Petőfi elzüllött a viharban, mint egy kilobbant villám, Arany János költészete a forradalom romjain kezdte kibontani szárnyait s az ötvenes és a hatvanas évek elején érte el delelő pontját. Mily különbség a két nagy poéta közt; mily különbség a szárnyalásban, mily különbség az egyéniségben! Petőfi heves, forró, turbulens, daczos, csapongó; csupa tűz, csupa szenvedély; a vihar anyaga lakik benne, mint az óceánban; ha kitör, eget ostromol, földet elborít s végre önmagát is megsemmisiti.Egészen ajelen- ben él, assimilálja magát a korral, zászlót ragad kezébe s halált rivalg a királyokra. A sors úgy akarta, hogy Petőfi honáért haljon (neki a legdicsőbb halál jutott), de nekünk meggyőződésünk, hogy ha ez nem következik be, Petőfi valahol, a világ valamelyik zugában barricádon hal meg a szabadságért, — annyira gyermeke, fia, drága szülötte volt a szabadság géniuszának. 0 a fanatikus magyar, csak ebben az egy tekintetben volt cosmopolita. Mily ellentéte neki Arany János ! Csöndes, szelíd, tiszta, nyugodt és mély, mint valami sziklaóriások közé zárt, napsütött, partjait édesen, halkan csókoló tengeröből, mely a kék firmamentumot a maga végtelenségében tükrözi vissza. Csupa kellem, nyugalom, fenség, s a kellemben, nyugalomban, fenségben erő. Múzsája nem gyújt bennünk sorvasztó tüzet, emésztő lázat, de lehetetlen, hogy nemes, nyílt szépsége előtt hódolattal meg ne hajoljunk s ne szeressük a tartós, mély vonzalom egész melegével. Arany lelke a múltba merül, mint a búvár a tenger fenekére, hogy a századok óta ott rejlő kincseket fölhozza s költészete varázsával még szebbé, még fényesebbé tegye. A jelen mozgalmaiban alig vesz részt. Még a forradalom harczias, vészes zaja sem ragadja ki mély merengéseiből. Egy-két honvéddal mindaz, amire a szabadságharcz lelkesíti.
