Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

A győzelem mámorába lyrája hangjai nem ve- gyü tek, de mikor a küzdelem lejárt, lelke ott bolyong magányosan a csatatéren, összegyűjti a sebesültek könnyeit, felfogja a haldoklók sóhaját s a kietlen, dúlt lomok fölött megható elégiákat dalol. Arany a lemondó, passiv fájdalom költője. A forradalom letipratása után senki sem fejezte ki szebben, magasztosabban azt a borús, reménytelen hangulatot, mely az elveszett hazára, örök köd gyanánt nehezült, mint Arany, mikor megirta halhatatlan költeményét:

Jer Ossián, ködös, homályos énekeddel! mely a világirodalom egyik remekeként fog tündökleni, előttünk épen úgy, mint a ké6Ő századok előtt. Arany János irodalmunkban kprszakot alkotó jelenség, mint Petőfi és Vörösmarty. Érdekes volna kimutatni: mily szükségesen követi egymást költészetünk e három hérosa s működéseikben mily kapcsolat létez, mily fokozatban lépnek a magyar Parnassus legfensőbb és legfenségesebb ormaira — erre azonban fájdalom, hiányzik a tér. Be kell érnünk néhány észrevétellel.

Vörösmarty a magyar nyelvet titáni erő- j vei szabadítja föl nyűgeiből s inaugui álja költészetünk fénykorát. Nála cseng először a hazai nyelv csodálatos bübája, nyilatkozik szivet-lelket összerázó ereje. Költészete imposans, hatalmas, mint a sas szárnyalása, mikor a nap felé emelkedik. Vörösmarty a magyar szellem és nyelv pompás pathosát tárja j föl; drámai tetőtől talpig, még apró lyrai verseiben is.

Petőfi Sándor örökébe lép; nem emelkedik oly általános magaslatra, mint Vörösmarty, de közelebb hatol a nemzet kedélyéhez 6 költészete bűvös tükörében fölmutatja neki mindazt, a mit érez örömében, bánatában, kitörő lelkesedésében, csüggedt lemondásában, duzzadó ereje teljében, emelkedő vágyaiban, világot átkaroló szerelmében és világot- verő haragjában. Vörösmarty ideális, emelkedett szelleme a poesis állalános régióiban időz; magyarsága felolvad a világköltészet eszméiben, nem érzik rajta speciális zamat; szélesen csapong, magasan szárnyal az eszmény végtelen birodalmában.

Petőfi egészen a magyar népé, szive minden j dobbanása, nemzete gyászát vagy örömét hirdeti, egy j perezre sem szakad el a hazai földtől. Feltárulnak | előttünk a végtelen puszták, dobogó, robogó vad pa- ! ripáikkal, düledező csárda-romjaikkal, szenvedélyes, j költői pásztoraikkal; látjuk a magyar népet a maga j mivoltában, eredetiségében. — Petőfi par excellence népköltő, s a legnagyobb magyar 1 y r i k u s. A ! magyar érzelmi sajátságot hivebben, s költőileg vál- | tozatosabban, szebben, originálisabban nem lehet- \ tett, nem lehet többé visszatükrözni. Ezért volt Pe- j tőfi hatása oly roppant. Költészete utolsó izig: incar- natioja a nemzet subjectivitásának.