Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy »fia ez a generálisnak ?< Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik se gédtisztnek: »Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des Gene- rals Klapka, ist wieder in Dienst getreten.« Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Maros- Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de mig erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mértföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, miut a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves édes imádott leikeim ? ha éu hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, irj, csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam ? válaszszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelke- teket és sziveteket miljomszor, számtalanszor! imádó férjed Sándor.