Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

a család tagjai rejtegettek; fog tehát találni benne sokat, a mi most először jut nyilvánosságra. S itt a helye köszönetét mondanunk a buzgóknak, különösen Petőfi István, Horvát Árpád és Szinyey József uraknak, a kik magán utón vagy hírlapi felszólalással e kiadás gyarapításához hozzájárultak, egy-egy elfeledett költeményre rámutatva, egyet-egyet saját birtokukból átengedve, valamint Greguss Ágost urnák is, ki az anyag ösz- szeszerzésében fáradhatatlan buzgóságot fejtett ki.

Hogy egy és más akaratlanul, még igy is kimaradhatott, minden emberi munka tökéletlen voltánál fogva meg kell engednünk, a hiányok földerítése s betöltése a további kritika tiszte lesz. Ugyan az ő tiszte lesz megigazitni azt is, ha valamely költemény nem a maga esztendejébe volna sorozva. Hogy a költemények sora, az illető év keretén belül, nincs mindenütt megtartva, mint a költő rendezte, vagy a müvek kelte kívánná, szíveskedjék a kegyes olvasó a nyomdai kiállítás tekinteteinek betudni: néha egy- egy rajz elkészülése oly sokáig húzódott, hogy kisebb bajnak látszott a megfelelő költeményt hátrább tenni, mint az egész munkát hónapokig feltartóztatni ; általában pedig a költemények helyét a rajzoknak, de maguknak a költeményeknek is körvonala és terjedelme jelölte ki: kétszeresen döntő szempont oly kiadásnál, mely díszre, de egyúttal tömörségre is törekszik.

Egyébiránt a gyűjtemény elrendezésében a költő szándékának hódoltunk, a ki költeményeit kisebbekre és nagyobbakra (elbeszélőkre) osztotta, e két kereten belül pedig az idő sorát követte volt; ehhez a két főosztályhoz a dolog természete szerint még egy harmadiknak kellett járulni, mint toldaléknak, a mely a szerző által föl nem vett darabokat foglalja magában.

íme kiadói eljárásunk, indokaink és mentségeink. Kegyelettel fogtunk a kiadáshoz és kegyelettel nyújtjuk azt a magyar közönségnek. A költő ismeretlen sírját nem jelöli sirkő, de emléke él és élni fog a magyar nemzet kebelében. Lángesze és tragi- kai sorsa örök hirt vívtak ki számára nemcsak hazánkban, hanem az egész miveit világon. Híréhez talán nem méltatlan e kiadás is, melyben a magyar művészet és nyomdászat mintegy hódolatát nyújtja szellemének

Budapest, 1874. julius 25-én.«