Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Petöli összes költeményei. — B. Eötvös Józseftől. — A »Pesti Hírlap« Csengery Antal szerkesztette 1847. évfolyamának május 14-iki számában egy igen érdekes közlés jelent meg »Petőfi Sándor összes költeményei« czimen,felejthetlen emlékű Eötvösünk tollából. Most, midőn Petőfi összes költeményeinek illustrált nagy kiadása a könyvpiaczra kerül, idő és alkalomszerűnek véljük az említett közlés szövegének itt következő reproducálását: »Bírálatot ígértem Petőfi költeményeiről. Most, midőn e szavam beváltásához készülők, érzem, hogy oly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. — A lyrai költészet, — mely nem fárasztó munkának, — hanem pillanatnyi fölgerje- désnek gyermeke , melyben a költő nem aest- heticai theoriák létesítését keresi, — hanem legbensőbb érzelmeit fejezi ki, s mely csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonlóan ama kis patakokhoz, melyek hegyes vidékekben a sziklák alól néha erőszakkal kitörnek, mivel a bérez nem zárhatja többé magába gazdag forrásait, a lyrai költészet érdemeit a kritika bonczkésével méltányolni, felfogásom szerint, igen nehéz, s főkép én nem érzek e műtétéire semmi hivatást magamban. Egyike vagyok azoknak, kik a csalogánynak énekétől elbájolva, nem igen kérdik mennyire szabályos rithmus szerint zen- gé el énekét; kik ha a virág színein és illatán örültek, hogy botanicai nevét feltalálják, kelyhét széttépni nem szokták; ki várhat tőlem szabályos aestheticai bírálatot, főkép miután Petőfi költeményeiről szólva, még elfogulatlannak sem mondhatom magamat, kevés költői mü lévén, melynek több kedves benyomást, több valódi élvezetet köszönnék, mint épen Petőfi dalainak? Legfölebb egyes gondolattöredékeket mondhatok el, melyek most, midőn Petőfi verseit a nemrég kijött gyűjteményben újra elolvasám, támadtak bennem. Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi. Alig jelentek meg első dalai, s Vörösmarty, kinek e részbeni tekintélyét talán senki nem vonhatja kétségbe, örömragyogó arczczal hirdeté fényes reményeit, alig múlt néhány hét, s a dalokhoz már zene készült, s a köl ő már a népnek ajkairól hallá szavait. Honnan ez általános hatás ? Nincs senki, ki az irodalmi hir elnyerésére oly hatalmas pajtáskodás mesterségéhez Petőfinél kevesebbet értene, nem szegődött bizonyos iskolához, s igy első föllépésénél mestereinek magasztalaira nem számolhatott, dalaiban nem vala semmi, mi egyes épen divatos eszméknek vagy érzelmeknek hizelegne.
