Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Itt a gyűrű, itt a gyűrű,

Itt van végre újamon•

Itt az ajka itt az ajka,

Itt van végre ajkamon.

vagy :

t

En hittem-e egykor Átoknak az éltet ?

Én bolygtam a földet,

Mint égi kisértet,

Elégeti arczom A szégyeni láng ! —

Mily édes az élet,

Mily szép a világ

vagy:

Te az enyém, én a tied,

Nekünk áll a világ,

Magas a nap fejünk felett,

Messzi földet belát,

De ameddig szeme elhat,

Nem lát nálunk boldogabbat.

Mily mézesheti szárnyalás, mily fölfelé törő röpkedés. Ez igen természetes. Petőfi a forradalom lázas első havaiban s a forradalom folyama alatt élte át ama megénekelt viszonyokat, lázban égett úgyis fogékony, izgékony léDye —• nem természetes-e, hogy kevésbé nyugodt, meg- üllepedett volt Tóth Kálmánnál, kinek egész lénye csöndesebb, álmatagabb ?

Azt hiszem a „V.U.“nem is a „megüllepedett“ szó ellen tesz kifogást, tán inkább az bántja, hogy „átérzettebb“-nek neveztük Tóth K. családi költeményeit. Petőfi szilaj, gazdag, ragyogó szelleme kétségkívül számára inkább biztosítja a halhatatlanságot, mint érzelmeinek mélysége. Egyes gyöngyei p. „A jó öreg korcs- máros“ kivételt képeznek s azon hitet költik, hogy Petőfi — ha tovább él, nyugodtabb napokban és békésebb viszonyok közt — intensivitás- ban izmosodott volna. Úgy, a mint élt, mélyen érezni képes lehetett, azt nem tagadjuk, hanem fiatal, buzduló,egetkérő — természete és hányatott viszonyai kétségkívül arra vitték, hogy érzéseit több hévvel, eröteljjel, mint mélységgel fejezze ki. A ki oly könnyen hevült, a ki >,ia verőfényben, holnap borulatban látta a világot, a ki oly hangokat talál, mint:

Megvetésem és utálatomnak

Hitvány tárgya, ember a neved

vagy ifjúi szeszélylyel:

Sirt nekem, sirt és koporsót . . . kíván,az ragyogó,közlékeny,termő kedély,de még