Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Irodalmi hírek. (A „V a s á r n a p i U j s á g“) Pasteiner Gyulának Izsó-czikke ellen polemizálva, ezeket Írja: „Egycbként megnyugszunk, megnyugha- tik Izsó is a oirálat miatt, mert a „P. N.“ ban ugyanott Petőfi is kikapja a magáét. A Tóth Káimán-ról ott közölt bírálatban egyéb, méltó dicseiét mellett az is ott van, bogy a családi viszonyokat „kevesb szárnyalással, kevesb röpködéssel,“ hanem „átérzettebb, megülepedettebb melegséggel“ énekli T. K. mint Petőfi. — No a mely hasábon Petőfiről ilyet nyomat ki egy lap, azon nyomathat akármit Izsó Petőfi szobráról is, mert úgy sem akad okos ember,aki elhigyje széles Magyarországon.“ Nálunk a kritikáról oly furcsa forgalmak uralkodnak, melyek az ítészeinek már-már természetét, lényegét érintik. A birálat egyéni nézet, annyit érő, amennyi támogatást neki az illető jói, lésének, műveltségének, belátásának tárházából nyújtani tud. Nem Korán ez, nem felfor- gatbatlan, örökérvényű betű s ezt a jelleget még a legjelesb müitész sem igényelheti. A milyen egyéni jogosultsággal nyújtja a bíráló, oly egyénileg fogadhatja az olvasó, vagy meggyőzik az okok és ő ugyanazon benyomást nyeri az eredetitől, mint a bíráló, vagy má félét, akkor aztán elveti. Birálat ellen csak egyetlen kifogást lehet tenni, melyet a kritikus egyéni nézetével nem i menthet s ez az ostobaság kifogása, t. i. ha a bíráló magában véve ostoba dolgot, képtelenséget mond. Azt már aztán nem védheti azzal, hogy — egyéni nézete. Már pedig mondható-e képtele ségnek az, hogy Tóth K. megüllepedet- tebb, átérzettebb melegséggel ir le családi viszonyokat, mint Petőfi ? Magában véve absurdum-e ez vagy pedig egyéni nézet, mely lehet igaz, lehet nem az, de végre is nem — képtelenség. A példa tanít; lássuk Petőfi hangulatát pár családi költeményében.
