Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
elragadó átérzett leírásokat találunk, de a természet mint olyan,a renaissance kezei közt nem társult a művészettel soha. E kettő ozorosan volt egymástól elválasztva, mig az olasz renaissance I-sö Ferencz franczia király alatt nem kezdett Francziaországba vándorolni, mely vándorlás Ferencztöl XIV-ik Lajosig, azaz Leonardo de Vinci, Andrea del Sarto és Benvenuto Cellinitől egész Bernini-ig tart és ezen idő közé esik a versaillesi királyi lak és kertek és azzal a mükertészet megteremtése. A franczia mti- kertószet felhasználta díszítésül a szobrokat is, amit teljes joggal tehetett; mert a növényzetet építészeti motívumok, az az egyes vonalok és ivek alapján kezelte, mely ivek alá a szobrok további meggondolás nélkül helyezkedtek. A franczia Ízlésű kertnél későbbi eredetű angol park a természet útját követvén alakulásában, kizárja köréből a szobrászatét, e kettőnek egyesítése pedig, a római villa, csak annyiban tűi heti meg a szobrot, a menynyiben franczia elemek képezik java részét. Nem is találunk példát arra, hogy szobrok, kivált monumentális szobrok lombok alá helyeztettek volna, vagy törpe cserjék képeznék a szobor közvetlen környezetét, csupán a legutóbbi időben München adott ijesztő példát az elsőre Schlegel és Frauenhof- fer szobrában, mi pedig a másodikra készülünk Eötvös és Petőfi szobrával és még hozzá ilyen parkban 1 A „Révue des deux Monds“ egy írónője több évvel ezelőtt megjósolta, hogy egy nemzedék lefoly- tával Európa nagy városai kertekké fognak átváltozni. Úgy látszik a jóslat teljesülében van Budapesten is, és talán ezzel számított az Eötvös szobrára kiirt pályázat, mely utasításul adja, hogy a szobor parkban fog felállittatni. Engedjük meg ezt is, ha már annyira szegények vagyunk fényűzésünkben, hogy két szükségletet egyszerre akarunk kielégíteni és nem találunk külön helyet szobornak és parknak — noha nem vagyunk szobrok és parkok bőségében, — de az legyen park és ne ilyen seprűkkel bekerített, mértanilag meg nem nevezhető görbe és ferde térség. Attól tartunk, hogy szobrokat állítva azt bizonyítjuk be, hogy fölötte kevés érzékünk van az iránt, a mi a symmetriában, építészetben, parkban, sőt még szoborban is szép. Talán várjunk, tekintgünkjobban körül és talán az alatt ízlésünk is javul. Pasteiner Gyula,
