Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

körvonalaiba, például általában a test tartásába vágyj a karokba j akarjuk elhelyezni. Canova ez utóbbi oknál fogja magát nem sokára túlélni.

Lehet, hogy Izsó bízik ügyes technikájában és hiszi, hogy maga a szobor készítésénél egy jól kiszámított fogással helyrehozza, mit a föltételezett befolyások rontottak. Ha ez sikerül, akkor Izsó csodát müvei.

II.

Róma, 1873. jan. 15.

A plastikai követelmények, melyeket az első czikkben iüarkodtam körvonalozni , szabják meg a határt, a hova a szobrásznak ideálját, a szobor személyiségére vonatkozó fölfogását bele kell illesztenie, ha azt akarja, hogy a mit készít, az csakugyan szobor legyen. Ezenkívül a szobrásznak majd több, majd kevesebb tér nyílik, hogy fölfogásában saját egyéniségét, saját költészetét juttassa érvényre. Akárhány emlékszobrot láttunk már, a hol annak személyisége, a kit a szobor megörökitendő volt,minden phan- tasiát és (szményitést kizárt, és egyedül kizárólag a természetre utalt, amelyet aztán a szobrásznak a legegyszerűbb technika utján kellett elérni vagy megközelíteni.

Petőfi szobránál egészen más föladattal áll szemben a művész. Az a hely, melyet Petőfi nemzeti culturánkban elfoglal, és melyet a teremtő genie mindenütt elfoglalna, az az univer- salitás és a jósl; tszerüség, az a nein közönséges lelkesedés, és mind az, mi őt, és minden nagy költőt jellemez, az a teremtő erő a szobrásztól is azt követeli, hogy öt ábrázolván, a conceptióban ne mintákat utánozzon, ne járjon letiport utakon, hanem legyen önálló, teremtse meg újra a köbén a szellemet,mely az élőt mozgatta.

Izsónak költői szabadságában állott Petőfit, „nem csak mint lyrikust, hanem mint a nemzeti ébredés s a forradalom költőjét“ fogni föl. Ez nem eshetik kifogás alá. Épen úgy alakíthatná a szobrász költő Petőfiben a népköltőt,miután ez ép oly praedikátumát képezi, sőt talán mint ilyen, több befolyást gyakorolt költészetünk és culturánkra, mint a forradalom költője.

A szemlélőre csak úgy létezhetik a fölfogás, ha az ki is van fejezve az alakban magában s ha nem kénytelen a néző az ideáltól és elragadtatásából a föld porához visszatérni és ott keresni föl nyomát a magasztos fölfogásnak, az ideális conceptiónak.