Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

A „Vasárnapi Újság“ ismertetője szerint Izsó nem elégedett meg az előbb jelzett átalános fölfogással, hanem a részletekbe is bocsátkozott, a „némileg történeti“ köpenyvetésben mutatkozó hajlandósága itt is előtérbe lépett és „egy korszakos mozzanatban, márczius 15-én, Petőfi életének e magaslatán kívánta feltüntetni“... „mintha épen most harsogna ajkairól a „Talpra magyar !“

Még részletesebb megkülönböztetés is megengedhető, bár nem igen van okunk, hogy Petőfit a „Talpra magyar“ szűk korlátái közt nézzük; de ha Izsó mint lényeget, vagy mint a lényeghez közel tartozó kiegészítést vette föl a • szoborba, úgy annak kifejezését is a lényegben, annak benső modulatióiban kell keresnünk, és nem a kar olyatén mozdulataiban, mely a mellett, hogy mindig esetleges marad, először nagyon valószínűleg szétrontja a szobor architektonismusát és másodszor mindenesetre túlságosan befolyásolja a főt és vele az arczot, az első praedikátumnak : a szellemnek e székhelyét. Föltéve, hogy a „Talpra magyar“ nem „korszakos mozzanat,“ nem „magaslata Petőfi életének“, hanemmá^od- rendü valami, Úgy annak kifogástalanul helye lehet a szoborban, de csak másodrendű eszközökkel kifejezve, s úgy, hogy ne nyúljon bole a két elsőbbrendübe, a mint az történik — e szoborban.

Izsó Petőfit „nemcsak mint lyrikust. hanem mint a nemzeti ébredés és a forradalom költőjét | fogta fei.“ E fölfogás, mint átalában minden conceptio, megtestesítésére a szobrászatban a rendelkezésre álló eszközök természete szerint a hely első rendben maga az arcz. Az arcz szék helye a conceptiónak, ebben kell előlépni az ideálnak. A szoborban arczot, de kivált a költő, ■ a genie arczát már nem faragja, vési a szobrász azt már saját költészete, képzelme csak oda leheli. Az alak szerkezetében bizonyos anyagi, statikai és egyéb, már előbb fejtegetett szabályok korlátozzák a szobrászt, ha az alakban o kérdéseket megoldotta, az arczban tisztán saját költészetének él.

Soha se lehetett annyira elemében Izsó művészete, mint ez alkalommal, azt be kell ismerni annak,a ki Izsótól csak egy szobrot látott. E sorok Írója, az 1871-ik évi művészeti ösztöndíjak kiosztása alkalmával,midőn Petőfi mellszobra Izsónál rendeltetett meg, ugyan e lapok aug. 26-ki kiadásában ezeket irta:

„Örömmel várjuk Izsótól Petőfi Sándor mellszobrát. Azonban olyan művésznél, mint