Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

„Búslakodó Juhászától kezdve annyi örömmel, annyi reménynyel szerettünk Petőfi és Izsó szol lemo közt benső rokonságot főlfödözni és most Petőfi szobránál apadt volna ki Iszóból a mü vészi] meggyőződés, föltétien önállóság, hogy „puszta“ választékra,talán mübarátok smüértök megrendelése, utasítása szerint tuczat számra készíti a legváltozatosabb compositiókat a természet és fényképek után fixirozott por- traithez ?

Ha ezt hihetném, úgy letenném szerény hiva- tásu toliamat, s igazat adnék annak, a ki azt mondja, hogy nálunk nem lévén művészet, műtörténelemnek és mükritikának sincs értelme és hivatása, vagy ha van, az igen szomorú.

És mégis itt áll előttem Petőfi fölemelt karjával és kiraagyarázhatlanul összecsavait és bal vállára vetett kerek köpenynyel, e két legsar- kalatosabb plastikai hibában. Egyetlen vigasztalásul az a magyarázat jutott, hogy ismervén művészetünk anyagi viszonyait, talán ennek kényszerült meghódolni Izsó művészete. Lehet, hogy valamelyik befolyásos mübarátnak a színpadunkon járványos, a németektől eltanult tag- lejtési fintor és túlzás ideálja és ezt Petőfi szobrán akarja megörökítve látni. Azután találkozott a ki anyagilag sokkal járulhatott a szoborhoz — a mi nem csekély érdem — de a mellett talán kedveli a különczködést, abban látja a géniét és igy meglehet, hogy ezen befolyás akarta a „némileg történeti“ köpeny dobással Petőfiben a géniét jelezni.

A „Vasárnapi Újság“ —á—r—je könnyen tévedhet, hogy a jobb kar ily fölemelt helyzetében nem erőltetett ; ha nem is az, de bizonyára nincs öszhangzásban a fővel, mert az a kéz ezen actióját maga alá rendeli. Erre több bizonyíték fölösleges, akárki érezni fog a, hogy a jobb kart elfödvén, az arcz lényegesen más kifejezést nyert- Másrészt még kétes az, hogy e kar a fö egyrészét keresztbe metszi és elfödi. Már a „Haldokló Honvéd“ is — figyelmeztetett arra, hogy Izsó könnyen gondolkozik ezen szintén architektonikus természetű szobrászati követelményről. Hogy a köpeny különcz, a combi- natióban talány, azt megengedjük, da hogy csak közönséges értelemben szép legyen, azt mindenki tagadni fogja.

Mind e mellett e két motívumban nem ez a főhiba, hanem az, hogy még a fametszet után is valószínű, hogy hiányzani fog az architektonikus nyugalom. Azt mondjuk : az architektonikus, mert a kedélyi nyugalom nyomainak helye csak az arezban van és menthetlenül szenvelgő lesz a szobor, ha azt a compositio nagy