Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
mondani szokták, a vésővel festeni akartak. Ca- nova tehetsége is ezen irányzat utóhatásának esett áldozatul, a mennyiben a Praxiteles által megőrzött architektonismust, talán azon idők ízlése szerint, unalmas, sokszor émelygős lágysággá olvasztotta föl. Van ugyan egy sarkalatos szabály a szobrászatban, mely az architektonismus követelményeinek látszik megfelelni, de valósággal nem felel meg. E szabály a nyugalom, vagy nyugodtság, melyet a szobortól követelünk. —• Nem felel meg, mert lényeges különbség van az ar- ebitektonikus és lelki nyugodtság vagy nyugalom közt Valamivel közelebb áll a valóhoz a gyakran alkalmazott műszó, t. i. obj ectivitás. Azonban ez is határozatlan és csakis az eredményt és nem az eszközöket jelezi. Messze terelne a tárgytól, ha egész terjedelmében akarnék fejtegetni és megvilágítani a szobrászat ezen végzetes tévedését, a melyet azonban indokol az, hogy épen az architektoni- kus hatványok a művész vésőjének legbensőbb titkai közé tartoznak. Ezen hatványok ezzközlik a szobornál a fő benyomást, mely az apróbb részleteken uralkodik, mint alsóbb rendű hatványokat a maga körébe vonzza, maga alá rendeli. E hatványokat vagy is a fő, átalános körvonalakat, a mik az összcompositiót képezik,ezeket teljes hatalmában kell bírnia a szobrásznak, midőn benne a monumentális szobor eszméje megfogamzott, ezek az ő szabadalmát képezik, ez az öntudat, a költészet a szobrászatban, ehhez nem férkőzhetik mű- kritikus soha, mert se fametszet, sem két-három lábnyi vázlatról a műterem falai közül annak hatását előre ki nem számíthatja. E hosszasabban indokolt véleményem és az a tudat, hogy Izsó bizonyára oly tehetség, a mélynél méltóbb kezekre alig bízhatnék lángeszű költőnk megdicsöitését, nem engedi elhinnem a „Vasárnapi Újság“ ismertetőjének azon állítását, hogy „A meílkép mintájának elkészítése után Izsó több vázlatot készített az állószoborról, s azok közt a segutóbbit csak a napokban fejezte be. A müértők egyhangú véleménye szerint ez a legsikerültebb valamennyi közt, s ebben fog kétségkivül a szoborbizottság is megállapodni, ez, a melyet itt először mi mutatunk be a közön ségnek.“ Ez méltatlan insinuatió. Vagy lehet-e az, hogy legtehetségesebb szobrászunk legkedvenczebb eszményében nem jutott plastikai megállapodásra, föltétien művészi öntudatosságra ? A
