Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Az ő korszakuk a kapkodó ösztönök, a szenvedélyes küzdelmek és a nehéz szenvedések utáni átszürődés korszaka, a biztos kézzel való nagy alkotás korszaka volt, és az alkotó erő imponáló fölénye az, melylyel elődeik legfényesebb tulajdonait is elhomályosítják.

Nemzeti kinyomatbaD, tiszta magyarosságban határozottan fölülmúlják Kossuthot és Petőfit. Deákot soha a koreszmék és a cosmopolitikai áramlatok végletei nem ragadták magyar érdekek koczkázta- tására, itthon sarkalt politikája mindig, soha sem a külföldön, soha sem vihette politikájának conse- quentiája oda, hogy idegennek árulta, kínálta volna Magyarországot, mint tévé Kossuth. Aranyban nem találjuk BeraDger, Heine, Byron reminiscentiáit, mint Petőfiben, ő tiszta magyar mindenütt. De magyarság tekintetében fölényük van még Széchenyi és Vörösmarty fölött is, mert műveltségűk erősebben gyökerezik magyar talajban, mint emezekó : Deáké történelmünk, alkotmányunk múltjában, Aranyé a magyar népben és mondában.

De e mellett nem kevésbé tudtak a kornak színvonalára emelkedni, és tanulni az idegen mesterektől is, mint elődeik. Sőt Deák több érzéket tanu- sita a democratia modern áramlata iránt, mint Széchenyi, bár annak végletei által soha el nem sodortató magát, mint Kossuth ; és Arany, valamint hogy átalán eszmedusabb Vörösmartynál, Petőfinél, a modern eszmekörböl is többet ölel fe)7 mint ezek, és különösen tisztultabb e tekintetben, mint Petőfi; nincsen úgy kitéve a megkapó viszásságok és túlzások behatásának, a franczia dagály és dissonance kinövéseinek, mint ez.

Végre Deák és Arany a népben rejlő erőt nem kevésbé ismerik és használják fel, mint Kossuth és Petőfi, de tisztábban és jobban tudják érvényesíteni ; Deák egyedül a magyar népre és ennek erejére támaszkodott nagy müvének keresztülvitelében, ebhez szabta czéljait, nem vont egyebeket politikai számításaiba, és ép ezért nem is hagyta cserben számitása; Széchenyinél jobban ismerte a nép erejét s a népszerűség becsét is, de nem becsülte túl sem az egyiket, sem a másikat, mint Kosóutb; koczka-játékra nem használta az elsőt, józan belátását és kötelességének érzetét nem áldozta fel a másiknak, a népet sem ámította soha. Volt bátorsága kimondani, hogy a hazáért koczkáztathatunk mindent, csak a hazát nem, jóllehet előre látható volt, hogy e bátorságot gyávaságnak fogják bélyegezni Kossuth imádói, a kik hiszen nem imádhatták volna Kossuthot, ha nem tartották volna megengedhetőnek, koczkára vetni a hazát.