Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Aranynál sehol sem találjuk a bizarrnak, a dagálynak, a világfájdalomnak, a cosmopolita- ságnak azon elemeit , melyek Petőfit gyakran zökkentették ki a népköltészet ázon igaz hangjából, melyet különben oly benső közvetlenséggel tudott érvényesíteni, de nem találjuk nála a népiesnek pórias és közszerü elemeit sem. A népköltészet azért éri Aranyban legszebb diadalát, mivel a müköltészet egész tisztultságával a legmagasabb eszméket és szépségeket is ugv tudja előállitani, hogy a nép egyszerű elméjére és mesterkéletlen szivére is hathatnak.

Mielőtt összefoglalnék mindezeket, egy mellékes bár, de igen jellemző, mert a két nagy férfiú jellemével szorosan összefüggő, vonást kell még kiemelnünk.

Vérig ostorozhatott Széchenyi satyrája; mutatkozott benne néha a bárok, a grimace is; Petőfiben szintén meg volt mind a kettő és ezen kívül jó a Jag a bohózatosból is; Kossuth, híven a próféta szerepéhez, melyet felvett, mindig cothurnuson járt és nem maradt utána még egy árva bonmot sem; Vörösmarty is kevéssé hajlott átalán a comikumhoz. De mind a négynél teljesen hiányzik az a magvas humor, mely csak a magas szellem emelkedett objectivitásának és a mély kedély zavartalan harmóniájának sajátja és sajátja nagy mértékben Deáknak és Aranynak is. De ugyanez emelkedett objectivitásról és zavartalan harmóniáról tanúskodik, hogy Deákban és Aranyban egyaránt nyoma sincs annak, a mit Széchenyiben, Vörösmartyban, Kossuthban és Petőfiben nem nevezhetünk másnak, mint comédiáskodásnak. Ide tartozik Széchenyinél, hogy öltözetében mindig volt valami bizarr, és hogy nevezetesebb fellépéseihez ünnepi nagyszerű toilettet szeretett csinálni; ide hogy valóságos torzképekkel kisérte néha ellenfeleinek beszédeit és azokat nem egyszer valósággal kifigurázta. Ide tartozik Vörösmartynál nem egy hamis hang, csinált pathosz, és átalán az a virtuózszerüség, melyet igaz költői ihlet helyett nem egy müve mögött találunk; Kossuthnál a cothurnus, melyen örökké jár, az affectatió, melyet páthosszában és szónoki fogásaiban gyakran találhatni, maga az a fogás,hogy szinte görnyedezve, megtört hangon, mintegy halálra sebezve kezdi szónoklatát, hogy annál könnyebben ragadja magával utóbb hallgatóságát lelkének és physikumának teljes erejével, és az a másik fogás, hogy a czéljaira nem hangolt hallgatóság nézeteinek eleintén kedvezni látszik, hogy azokat észrevétlenül vigye át szónoklatának csáberejével a homlokegyenest ellenkezőbe; és ide tartozik végre maga aparóka is. Petőfiben a comédiáskodás: a dagály, a bohó- zatos, és maga külső megjelenése, mely később a torzonborz vadgeniek nemzedékét szülte. Ha Vetter altábornagygyal összevész, mivel mint honvédtiszt nem akar nyakkendőt viselni, ki Vettert, ki Petőfit