Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz

8

üres Szabolcska Mihály a kollégájának nevezzen ? Hiszen mindég elájulok a szörnyülködéstől, amikor olvasom a legújabb alkotását. Szomorú idők járhatnak arra, tifeléíek, hogy nyugodtan nézitek az ilyen ócska, gondolatnélküli zöngeményeket!

Aztán, mit gondolsz, öcsém, leülnék én Pósa bácsival, a gyermekek kedvencével egy asztalhoz ? Az éma-léma-pribli-publi-nagy-probléma cimü rigmusok koszorús költőjével ? Nem, nem ! Egyszer külömben, ezt igazán nem tagadhatom el, nagyon mulattam az öreg, deresfejü Pósa bácsin. Amikor ezt a sort olvastam egy örökbecsű versében :

etre, etre, etre,

Megyünk a Margitszigetre.

Mondd, öcsém, sohasem olvasta ez az Ízléstelen ur az én Arany Lacihoz irt versemet ? Mutasd meg ezt a verset annak az urnák és mond meg neki, hogy azt üzenem: ebből tanuljon gyerek verset írni. Mert a gyerekvers és a gyerekes vers között talán mégis van némi külömbség.

És az a Prém József... A jó Isten áldja meg azt a cvikkeres professzor-bácsit, miért ir az ? Ezen tűnődöm álmatlan éjszakáimon. Istenemre mondom, nem tudtam eddigelé kitalálni. Pedig sokat gondolkoztam rajta.

Szép kis irodalom a tiétek, Ferenc öcsém, szép kis irodalom! Ahol Palágyi Lajos szerepel, mint költészeti szaktekintély, aki Goethe barátom gyönyörű verseit forditgatja irgalmatlan nehézkességgel és dadogással. A múltkor megmutattam egy ilyen