Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
7 bünfenyitést érdemlő kiruccanását az én kedves János Farkasomnak. Tajtékzott a dühtől, amikor elolvasta. Nemrégiben mondta nekem valaki, azt hiszem, szegény Rudnyánszky Gyula volt, hogy bizonyos Ábrányi Emil nevű urnák az a hóbortja, hogy az én utódomnak nevezte ki magát. Úristen, azokkal a nyafogó és megalkuvó verseivel meri magát az én utódomnak nevezni! Hallom különben, hogy Emil barátom. — az én utódom, hallod, öcsém: az én utódom 1 — valami kormánypárti lapba ir talpnyaló vezércikkeket. Az én utódom ! Mondhatom, büszke vagyok rá. Még egy ilyen utód és epeömlést kapok. Ej, nem folytatom tovább. Elég volt ezekből az undorító dolgokból. Szégyenlem magam, ha rájuk gondolok. Hanem egy üzenetem van még. El ne felejtsd elmondani. Tudom, hogy valami Pakots József nevű úrral néha-néha találkozni szoktál. Ez a Pakots a múltkor, a tagválsszró ülés előtt — emlékszel még rá, ugy-e, öcsém, ő is a jelöltek közt szerepelt — kijött a szobromhoz a Petőfi-térre és pontban éjféli tizenkét órakor brudert ivott velem. Nohát én nem ismerem azt a Pakotsot, a nevét még nem hallottam, hanem, öcsém, ahoz mégis csak kell egy kis bátorság, hogy valaki velem brudert igyék. Az Isten büntesse meg azt a meggondolatlan szobrászt, aki a jobb kezemet az ég felé emelte, — engem uccse, inzultáltam volna azt az urat. Ezt üzenem neki. Neked pedig ezt üzenem, kedves öcsém :
