Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
TÁRCZA. gyulai Fái előszava „Hflőfl Sándor vegye» müveidhez. Petőfi egyetlen árvájának gyámjai, anyja és nagybátyja, még a múlt évben felszólítottak volt Petőfi vegyes müveinek összegyűjtésére és kiadására. Örömest engedtem e felhívásnak. Már maga az a körülmény nyomatékos volt előttem, hogy Petőfi, részint 1846-ban, részint 1848 ban, költeményeinek mindkét gyűjteményét ö r ö k- r e eladta Emidinek, igy fiára csak e vegyes müvek szállottak, s csak ezek jövedelméből lehet valamit csatolni az árvának atyjáról maradt örökéhez, ama két száz aranyhoz, melylyel akadémiánk költeményeit 1858-ban megjutalmazta. De másfelől meggyőződtem arról is, hogy e vegyes müvek kiadásával irodalmi tekintetben sem teszek hasztalan szolgálatot. Hittem és hiszem, hogy mind a kritika, mind az olvasó közönség szívesen fogják fogadni e gyűjteményt : amaz Petőfi magán és Írói jelleme megítéléséhez az eddiginél több anyagot és adatot nyer, emez pedig sok tekintetben érdekes olvasmányt, melyet a költő tragikus sorsa iránti részvét bizonyos varázszsal vesz körül. Jól tudom, hogy Petőfi nem e müvek által lett haihatlan, hogy a drámaíró és prózaikus Petőfi messze áll a lyrikus mögött, ismerem azt az ellenvetést is, hogy mire való kitűnő költőket oly müveik kiadása által gyöngíteni, melyeket maguk talán nem gyűjtöttek volna ösz- sze, miért holmi magán, a pillanat szeszélyes benyomásai alatt irt levelek közlésével megrontani a lelkesülés-sugallta müveket, a tettekben nyilatkozó pályát, szóval az iró és ember valódi jellemét ? Alindezt elgondoltam, sőt ennél többet, de mégis sajtó alá bocsátottam e gyűjteményt. Alig volt iró, még a legnagyobbakat sem véve ki, a ki mindig sikerült müveket irt volna. A főbb müvek mellett mindig ott van nehány gyöngébb, sőt értéktelen is. A mi nincs
