Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 1-es doboz
1 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes «zám—„ 4„„ Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ . Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta- tik. A heigtatási díj előre lefizetendő E in i c h Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták hároinha- sábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő- hivatalában. A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda : Dri-ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. 1850. első évi folyam. 5 Szombat, October 19-én. Budapest, octob. 19-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Trieszt, oct. 15. Az „Europa“ 138 óra alatt érkezett meg Alexandriábái, az egészségi állapot ott legmegnyugtatóbb. — oct. 16. Londoni váltókelet 11. 51. Ezüst túlérték: 18. Ankona, oct. 8. Radeczky tábornagy itt a legpom- pásabban fogadtatott. A város ki volt világítva. Zára, oct. 13. Hafiz pasa exkormányzó m. hó 26án Belgrádba ment, hogy onnan a Dunán Konstantiná- polyba hajózzék. Omer pasa 29-kén Serajevoba tért vissza. Az újonczozás mindenütt zavar nélkül foly. Két zászlóalj, nagyobb részt magyar menekült, Trebiyne és Stolacz-ba utasitattak, hogy a cs. ausztriai ügyvivő lakhelyétől eltávolítassanak. A népség panaszkodik az erős és sok requisitio miatt. Berlin, oct. 16. A börzén jobb a hangulat. Bécs 84%. Tegnap utazott el a miniszterelnök Varsóba. London, oct. 14. Cons. 96%. Gabnavásár lanyha. Indigo drágább. Paris, oct. 15. A Moniteur utánnyomja a Consti- tutionnelbö\ az állandó bizottmány ellen intézett megtámadó czikket. Persigny csak rövid ideig marad Berlinben. A Bulletin de Paris, és a Moniteur du soir a porosz, angol és piemonti szövetségről felvilágosító czikkeket hoz. 5% rente 91 fr. 50 cent. 3% 56 fr. 95 cent. Frankfurt, oct. 14. A nassaui hg egy dessaui hg- növel, Frigyes hg leányával eljegyeztetett. — oct. 16. 5% met. 69, 79. Váltókelet Bécs- re 99%. Koblencz , oct. 14. A Kreuzenachnál állomásozó figyelősereg parancsot kapott tüstint a wetzlariwal egyesülni. Budapest, oct. 19-kén. Sokat Írtak már a lapok s a birodalom majdnem minden szegletében megjelent röpiratok a jelen kormánynak merev központosító törekvései ellen. Daczára mindezeknek a kezdet vas következménynyel folytattatik , s minden kiadott miniszteri rendelet ezen alapon szerkesztetett. Úgy látszik, hogy a kormány legmélyebb meggyőződése, miszerint’ azon elvek, mellyek mellett a kormányzási gyepiüt átvette, miilyenek : a birodalmi polgárok egyenlő szabadsága, a nemzetek egyenjogúsága, a teherviselés egyarányú elosztása stb. más utón életbe nem léptethetek, mint a központosítási kormányzat utján. Illy birodalom, minő az osztrák, melly annyi különböző népfaj, annyi egymástól gyökeresen szokásilag és természe- tileg eltérő részekből alakítatik egygyé, olly összetartó köteléket igényel, mellyet sem az idők hatalma , sem az érdekek kiilönszerüsége ne legyen képes felbontani. A jelen kormány e köteléket a központosításban keresi, és úgy látszik tökélesen bízik czélszerüségében, mert különben nem foghatnék meg azon kitartást, mellyel a központosítás ellen gördített akadályokkal megküzdött, és folyvást küzd. Mert, megkell vallani, hogy a centralizatiónak nem csak nálunk, hanem a többi koronaországokban is vannak hatalmas ellenei, és ez ellenségek szaporodnak azon népl'ajokban, mellyek neinzetiségöket inkább féltik, mert már általánossá »ált azon hit, bogy a központosítás a nemzetiséget veszélyezteti. E központosilási ellenszenv csak egy módon enyészhetnék el, ha valaki képes lenne bebizonyítani, miszerint az erőre vergődött kormány egyik nemzetiséget sem fogná a másik fölébe emelni, mindegyik nemzetiség kifejlődését nem csak nemgátolandja , sőt minden, hatalmában levő móddal elősegíti; mert azon meggyőződés: hogy Jassankint a központosítás által majd hozzászokunk nemzetiségünket, mint mellékes dolgot tekinteni, nem bir vonzerővel, — legalább a magyar előtt netn. Az egyéni szabadság védelme, saz anyagi jólét előmozdítása nem kis vonzerővel bírnak egy kormányforma meghonosítására, s csak akkor lehet majd e vagy amaz igazgatási formára, mint egyedül czélra vezetőre hivatkozni, ha általa a birodalomban mind azok elcrctnek, mellyckct a népek óhajtásaik főczéljává tűztek ki. Még mindezek csak a jövő bizonytalanságában tükrözik magokat élőnkbe, még theoriákban a rendszer ellen annyi érvek hozathatnak fel, sőt tán több is mint mellette, ne csodálkozzék senki azon mutatkozó ellenszenven, melly ezen eljárás ellen mindenütt nyilatkozik. Már most ha helyzetünk jelen állását vesszük tekintetbe, mindenesetre bánat fogja el keblünket dolgaink zilált menete miatt, melly egyrészről a kormány következetességéből, másrészről a pártok e központosítás ellen mutatkozó ellenszenvének szintén következetességéből ered. Mindegyiknek megvan saját hite s meggyőződése, inelly eselekvényénél irányadóul szolgál, csak a haza kénytelen a keltő közt állva tűrni mind azon bajokat és szenvedéseket, mellyeket e súrlódások okoznak. A két vételkedÖ rész egyikénél van a hatalom , ez cselekszik , mert szervezni akar, a másik semmit sem tesz, mert a dolgok menete neki nem tetszik, hogy igy helyzetünk nem valami fényes, mindenki átláthatja. Nem volna-e jó tán egy kissé engedékenyebbnek lenni a I haza javáért ? PARLAGI LEVELEK. XI. El is mentem , vissza is jöttem , s még azóta csak egy lépést sem voltam ki a küszöbön, talán meg is érzik még rajtam a városi szag. Nem is csoda, mert a füstölt hús sem megyen annyi páczon keresztül, mint a mennyi lébe engem megmár- toltak, ebben az útban; most is bánom, hogy a fele utján vissza nem fordultam. Alig mentem egy etetést, már a harmadik faluban kereket köttettek velünk, azaz, hogy majd nem magunkat kötöttek meg. A mint a korcsma előtt a hidra térnénk, látom, hogy a sok ember közt, mert épen ott vásár volt, elejbém kerül két zsandár, és csak úgy „se jó nap, se fogadj tsíew-formán rám kiáltanak, hogy: megállj! Én jó formán magamra sem vettem a szót, mert ha otthon épen minden szere szóra meg nem urazlak is, de azért a kend szóval sem illettek , fenek pedig ugyan senki nem szólított. De meg az eszem is máshol járt, és jobban mondva, nem is előre hanem hátra járt, mert egész utón haza gondoltam. Annál jobban megértette a kocsisom, mint a féle katonaviselt ember, tiz esztendeig eleget ette a kenyeret, a hol azt mondják , hogy megállj ! Meg is állt, én meg csak megültem a kocsi hátuljában, mert tulajdonképen azt is gondoltam, hogy talán itt is ollyan a hid, mint nálunk, járjuk szekérrel is, gyalog is, de csak a mellékét ! Azonban a mint megállunk, — lovaimat szemügyre veszik , — már szinte azt gondoltam, hogy megakarják venni, nekem pedig nem volt érkezésem lovat adnivenni, hát csak oda kiálték. „Hiában nézik kigyelmotek, úgy sem eladó.“ Hanem aligha el nem szóltam magam , mert az egyik akkorát nézett rám, hogy majd hanyatt estem. „Ki kérdezte, eladó-c vagy nem, azt nem te rád bízták“ ki- álta az egyik úgy féloldalról, nem is felém, hanem a lóra tekingetve. Még mindig azt hittem, hogy bizony nem nekem szól, hanem a kocsisomnak, mert azt gondolám, ha már én is te vagyok, hát akkor a cselédemet hogyan titulálná ? — azért csak újra szóhoz tértem : ,Mondom, hogy nem eladó, aztán meg nem is ézé a kocsisé aló, a ki hajtja, hanem az enyim; mert én vagyok az ura!4 „Majd azt más mondja még kié ? — mond az egyik — hol itt ezen a lovon a billeg?“ ,Hol-é? — mondám én — hát... sehol, meg nem is lesz, mig az én abrakomat eszi; mert meg nem fótozoin a lovat senki drága jó kedvéért.4 „Lopott ló“ kiáltának mind a ketten, faluházra mindenestül együtt.“ ,No, még csak az kell, hogy a magamét is úgy lopassák ve- I lem, a mit a magam lova vetett, s mondám én is megmór- I gedve.4 I „Hol az irás ?4< kérdezkedének aztán. A PESTI NAPLÓ MÍ1TÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VI-dik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Europa első rangú notabilitásaival. Folytatás. *) Az orvos-tudor egészen el volt törődve az álmatlanság miatt. Svatopluk pedig erősen fájlalta minden részét, különösen a lapoczkáját és csípőit, mellyek a kibukott ajtó zavarja- és vas-sarkai által keményen sértettek. A mint a nap első sugara, az ólomkarikás ablakon a szobába betévedt, Pospes kilo- pódzott szép csendesen a fészeres terembe, s bevágta magát a felpárnázott ágyba. — Na itt embereimre akadtam, ezeket megfogom koppasz- tani, mielőtt tovább állanék. Annak a fogatlan és hajatlan banyának, hajat és fogakat Ígérek növeszteni. Abból a hóbortosból meg, Nabukodonozort csinálok, s kicsapom a mezőre. Hanem azzal a kiszolgált huszárral meggyül a bajom; annyival vigyázóbb leszek. A róka szélben működik, hogy a szagát meg ne érezzék. S ha végtére kifáradhatlan lenne is a türelemben, és ingatlan a bátorságban: nem foghatnám-e az elefántot egy kis bogárral zavarba hozni, mint az oroszlán, megfutamlik a skorpió előtt___Itt fel kell szednem magamat, elég volt ebből a csavargó életből. lllyen gondolatok forogtak Pospes ur agyában, mig nem elszenderült. Tóbiás is kiheverte a molnár ütlegekct és vizbezuhanást úgy a hogy. Felöltözködött az öreg Mártha néni rimánkodása- és kérelmének daczára. A mint pedig értesítve lön vendége ér<) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. 183. és 184. siániát. kezéséröl, sietett a fészeres terembe, Európa első rangú vegytanárának megtekintésére. Zakariás azalatt több Ízben megemlékezett a szalmás üvegről. Besurrant a cselédszobába. Mártha nem volt ott, Svatopluk pedig még egyre nyujlózkodott a patka mellett, néha néha álmos szemeit, kormos öklével dörzsölvén. Zakariás csöndesen kibontotta a patikás málháját, a láda nem volt lakatra vetve, a závár nyelvét kihúzta a reteszből minden lárma és baj nélkül, kicsente a szalmás üveget, jót húzott belőle. Pompás szilvorium, gondolta magában; azután elővett a gerendából egy itezés czilindert és szappant. A szalmás üvegből kitöltötte a jóféle szirmiumi slivoviczát a czilinderbe; szappanhabbal, bekente Svatopluk száját, hogy csak úgy tajtékzott és buborékolt, az üres szalmás üveget pedig mellé fektette a földre. Ekkor lármát csinált, hogy a patikáriussegédben meg- gyuladt a pálinka. A nagy zajra befutott Mártha néni. — Fogja be kend az orrát, aztán a kis ujját meg szorítsa meg, ezt a nyavalya töri, javasolta az öreg néni. Zakariás, megszorította irgalmatlanul a Svatopluk kisujjál, az orrát pedig összefogta az alsó ajakéval, hogy ne ordíthasson. Csak úgy szuszogott, rugkapált az az istenadta. A rán- gatódzásban valahogy kiszabadult a Zakariás körmei közöl, s megeresztette torkának csatornáit, mint a bölömbika. Az iszonyú hunyorgásra fülébredt Pospes is, kinek ágyánál Tóbiás, keresztbe tett kezekkel állott, s bámulta nagy vendégét, mint mikor a keleti bölcsek a bethlehemi jászolt bámulták. A mint az orvos-tudor felébredt, nyakába ugrott Tóbiás borzasztó örömrivalgással, bogy Pospesnek a hálóinge kettérepedt, parókája pedig az enthusiásta Tóbiás fogai közé akadt. — A hajam, a hajam ! — Nagy Liebig, dicső vegytanár, háromszor nagyobb Bcr- zeliusnál, kit Európa csodál. — Bocsásson, kérem, nem hallja, mint ordít a segédem. Na itt egérfogóba mentem, ezek haramiák. — Még egy puszit, kiáltott Tóbiás, s ezzel úgy esett a Pospes ajakénak, hogy annak rakott első sor foga, mind a paplanra hullott. — Bocsásson, nem vagyok én Liebig. — Tehát Liebignck a tanítványa. Úgy is jó. Nagy ember tanítványának lenni, annyi, mint nagy embernek lenni. Pospes azt gondolta, hogy Svatoplukot nyúzzák, sietve magára húzta kaczabajkáját, ijedtségében azonban minden ruháját fonákul vette, a nadrágát plane,ujjaspuszlija gyanánt öltötte fel, az ujjaspusziiját pedig, nadrága gyanánt. Azzal kifutott, Tóbiás utána, beléfogózván keskeny szárnyába a frakkvágásu kaczabajkának. így érkeztek a cselédszobába. Márthának nyílt meg először a szája. — Itt van la, ezt itt a nehézség járja. — Én meg azt vélem, hogy az álkörmös gyuladt meg benne, szólt Zakariás, Pospeshez fordulva, tessék csak a szalmásüveg- re nézni ott mellette, nincs abban egy csepp sem. Pospes előbb csak azt gondolta, hogy haramiák közé jutott, hanem most többet gondolt, t. i. hogy Svatopluk megcsalta. A haramiák mellben támadnak meg, a csaló, beköti szemünket, vagy hátulról jön. — Hah dusu.... rivalkodott a nyegle, Svatoplukra, s egy oldalrugást akart neki adni csizmája orrával. — De hát segítsünk rajta orvos ur, az istenadtán ; hiszen csak az a baj, hogy nagy adagban vette az orvosságot. — A nagy Liebig tanítványának az ö utitársa, szólt Tóbiás. — Hát az orvosság is lehet méreg? kérdé Mártha. — Jó lenne talán tejet tölteni a szájába , folytatá Zakariás, én mindig hallottam, hogy a tej, jó óvszer az efféle gyuladá- sok ellen. Pospes nem akarta magát Zakariás előtt elárulni, bár erősen megvolt győződve, hogy ha Svatopluk csakugyan kiürítette a szalmásüveget, úgy a menykö üti meg, ha tejet nem öntenek mocskos gyomrába. Az üvegben a legfinomabb szirmiumi ó szilva-pálinka volt. — Igen, szólt végre , a tej is jó, az álkörmös által okozott gyuladások ellen.
