Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
84 magát a czárt pedig mint pontifex maximust katonailag szervezett synodusával; ott találkozott uton-utfélen a hosszú barna vagy kék tógába burkolt «fekete* vagy «fehér» klérussal, majd betért az orthodox templomba, s ott látta a népet porba omlani a mindenható előtt, s ballá a pópát kiáltozni: «Gospodi pomi- luj!» «Gospodi pomolimissza!» «Podal Gospodi!» a mi a pópa csaknem összes tudománya, miután tudományos tbeologia az egész Oroszországban nem létezik s a papság kiképzése érdekében csak II. Sándor alatt történtek első kísérletek, úgy hogy az alsó papság egészen tudatlan s nagyobb részt a földmive- lésre van szorítva, a felsőbb papság pedig leginkább csak a liturgiában s némely népszerű vallásoktatásban mutat némi tájékozottságot, a templomokban a predikáczió csak imitt-amott fordul elő, s ott is csak nagyritkán, miért is számtalan templom fiatalság mindezek láttára ? Nem szánja-e meg a tudatlanság, a vallásos fanatizmus homályában botorkáló nemzetét? s nem utálja-e meg az ily állapotok megteremtőit ? és a kormányt, hogy ez állapotokat tűri ?. . . így jött létre aztán az eredmény: nem kell pap, nem kell egyház, nem kell szentirás, mert a vallás a kiskorúak mumusa, a tudatlanságnak szülőanyja; nem kell oly uralkodó, a ki kan- csukával, börtönökkel és akasztófákkal uralkodik s gátolja a szabad gondolat kifejezését; nem kell oly hivatalnok, a ki vak eszköze zsarnok urának; nem kell oly rend, a mely a rémuralomnak megteremtője; nem kell oly erkölcs, a melyik a lemondásban nyilvánul s nincs, a ki jutalmazzon; de olyan élet sem kell, a melynek semmi kilátása nincs a jövőélethez! így történt aztán, hogy a fiatalság elfordult a jó, szép, Kigyóbüvölő mutatványa Egyiptomban. szószék nélkül van berendezve. De kell is a felvilágosodottaknak a predikáczió, a ki a külföldi egyetemekről haza tér; a ki a materialisztikus elveknek emel oltárt! ? Majd meg az orthodox egyházon kívül találja a «raszkolnikok» számtalan felekezetét, kik közül veszedelmes irányukban tündökölnek a «soshigateli» nevüek, a kik az öngyilkosságot az Istennek kedves cselekedetnek mondják, továbbá a nyugtalanul kóborló «strannikok», a kik minden politikai, erkölcsi és vallásos rendet tagadnak, az öncsonkitó «skopcsok», a kik az öncsonkítást — Máté 19. 12; Luk. 23. 29. verseire alapítván felekezetűket — vallásos parancsnak tartják; a «bes- popovcsini» nevüek, a) kiknél a gyermekgyilkosság kedves cselekedet ; ... ott találja a középkori mágiát, az ördög-imádást stb. stb. Ugyan nem gyúl-e gúnymosolyra a külföldről visszatérő igaz örök eszméitől, s elfordult az életet megszentelő erkölcsi- ségtől, el a vallásban rejlő vigasztalás üdvsugaraitól, s bele merült a társadalmi ocsmányság mocsarába, elannyira, hogy magok az irók, a kiknek természetes hivatásuk a felvilágosodás, a haladás fáklyájával fényleni és vezetni a népeket a korszellem, az igazán miveit korszellem színvonalára, — eltörpülnek, el- korcsosodnak s elsöpri őket a megindult áramlat. Castellár Emil, a jeles bölcsész-iró — Piszemszky után — igy jellemzi az orosz szoczialismust: «Az orosz szoczializmus oly szörnyeteg realizmussá torzul elbeszéléseiben, hogy hasonlóvá válik a piszkos mocsárhoz, melyben valamennyi társadalmi ocsmányság egyesül. Az orosz szoczializmus irodalmi szüleményei hitvány üzletté aljasitják a művészeket, az ideált teljesen alárántják s egy darab kék eget sem mutatnak a börtön rácsain keresztül; ez a visszataszító realizmus, mely mai nap soron van, az orosz császárság pöcze-
