Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

gödréből eredt, hol az értelmet a leggvalázatosabb rabszolgaság korrumpálja és alázza le. Olvassátok az orosz elbeszéléseket, fogtok találni bennök csapszéki hősöket, nagyevőket, kik egész ökröt képesek befalni, piszkos, bűzös parasztokat, hasonlókat Sancho Panzához, de ennek grácziája és filozófiája nélkül; pálinkától részeg iszákosokat, kik a bagnók nyelvét bt szelik; demagógiát, minőről Arisztofanesznek fogalma se volt, — szó­val meg fogjátok találni a söpredék uralmát, a maga egész undokságában, végromlással fenyegetve nem csak a felsőbb tár­sadalmi osztályokat, hanem a szegény, dolgos, becsületes né­pet is». De ne Ítéljük el az orosz irodalmi termékeket oly szigo- ruan, mint azt Castel- lár teszi, vizsgáljuk az orosz nép irodalmi küz­delmeit, és bizonyára meggyőződünk, hogy az orosz nép fiai még a múlt században, mikor az egyetemes mivelődés egész földrészünkön nagy arányokat öltött volt, szintén megragad­ták a tollat, majd meg fölemelték a lantot s adtak jelt életkópessé- gökről, hogy náluk is fölmerültek férfiak, a kik maradandó becsű termékeket hoztak létre (Puskin, Lermontoff Gogol stb.), a kik a nyugati nagy nemze­teknek is díszére vál­hatnának. Ám az el­nyomatás, a mely Orosz­ország történelméből kiviláglik, és pedig a szigorú czenzura, a nyugattól való elsán- czolás, a szabad ideák iránti iszony, a titkos rendőrség, az egyetemi tanulók számának megszorítása, a tudo­mány és művészet meg­csonkítása és betiltása, nem kis hatást gya­korolhattak az iro­dalmi küzdelmekre, de mert a békóba vert lélek érzi a korlátokat, melyekben zognia lehet, annál fájdalmasb kitörésre vetemedik s annál haté­konyabban támadta meg a fennálló állapotokat, a biirokracziát, az abszolutizmust. így történt, hogy a kormány és az irók között súrlódás fejlődött, s könnyen megérthető az a körülmény is, hogy Oroszországban a költő és iró üldöztetésben részesült, s a tehetségek nem elismerést, de megtorlást és pedig száműzetést, börtént, akasztóiét, szibériai kényszermunkát nyertek jutalmul. (Vége köveik.) Indián kigyóbüvölő. ino­Vészteljes óra. Egy tengerésztiszt elbeszélése. Az amerikai «Jamestovon» nevii hadi gőzös, az afrikai vizeken járva, Szent-Fülöp dél-afrikai kikötőben horgonyzott; s mi, a hajó tisztjei mulattunk, az itt-ott előtiinedező unalmat lehető módon iparkodván elölni. Egy szép este együtt voltunk a gőzös ágyu-telepén s beszélgetőnk erről-arról, midőn egy velünk ugyanazon révben horgonyozó amerikai kereskedőhajó parancsnokának megjelenése örvendetes változást idézett elő társaskörünkben. Dunlap kapitány azon izmos és csontos egyé­niségek közül való volt, kiket csupán Kentuckiban — mely az ő hazája —- találhatni. Az ötven évet jóval túlhaladta, s az évek száma már kezdé őszre festeni haját, de mégis izmos és erős volt, s daczára előhaladt korá­nak, a terhes élet folya­mában előforduló fára­dalmak sem valának képesek egészségi jó állapotát megzavarni. Csakhamar megismer­kedtünk egymással. A kapitány átalában ke­vés beszédű volt, ki sa­ját életeseményeit rit­kán közölte mással. Azonban ma tisztjeink között egyik ifjúkori barátjára találván, s hozzájárulván a jó erős grog, csakhamar meg­nyílt a kapitány ajka, s mi érdekkelhallgattuk elbeszélését. — Urunga folyam partjait elhagytuk, s dél fele eveztünk — kezdé a kapitány többi között egyik elbeszélé­sét. — Jóllehet ez utam által nagy kerülést tet­tem Afrika belsejében, még sem sajnáltam az eltelt időt, meg lévén győződve, hogy ez utamban, mely a sik­lóid határán vezetend el, a Sággá néger ke­rületi aranybányákat fogom érinteni, s ott a lakókkal nevezetesen csere-üzlefet reméltem. Egy rekkenő meleg nap estéjén, melyet mi egy homoksíkon töltőnk el, kis társaságunk sürü erdőkkel diszlő hegyen át haladva, Monbaza közelébe ért. Csörtető patak kigyódzott el a hegyoldalban, sa tenyészet buja és zöld vala. Szóval a hegy töve igen kellemes nyughely volt, s mi boldogok valánk, hogy ide érkezőnk. Jóllehet a teljes sötétség beálltáig még majdnem négy egész óránk volt hátra, mégis mind magunknak, mind lovaink­nak elkerülhetlenül nyugalomra volt szükségük; elhatároztuk tehát, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználjuk. Lovaink szá­mára csakhamar találtunk legelőt. Már épen vigan lobogott föl- gyujtott tüzünk, néhány az nap lőtt madár már a nyárson forgott, s nehányan közülünk a patakból vizet hoztak szomjunk

Next

/
Thumbnails
Contents