Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

50

a Gotthárd- és a Bernáthegyen vágott országút. A hegytömegek emelkedése, alakja, a közbeeső és meredek részek okozzák, hogy az utak folytonos zegzugos vonalakban kanyarognak, s majd mesterséges építmények, keresztültört sziklakapuk, magas hidak, védő utszéli párkányzatok, fél alagutak váltják fel egymást. Az utak mellett egyes menedékhelyek vannak s helyenkint keresztek jelölik, hol egyes utazókat hózivatarok, omló görgetegek temettek el, A nagy keresztek jelölik azokat a helyeket, a hol a hegyi ut legmagasabb pontja van, s onnan csekély távolságra mindig tanyára akad az utas.

Ez utakon sajátságos élet zsibong. Marhakereskedők terelik föl barmaikat, fuvaros szekerek döczögnek kifeszitett ponyvafedeleikkel s csengő hatos fogataikkal, postakocsik s egyéb szekerek felváltva.

Télen bezzeg, kivált az ideihez hasonló kemény télen, egész más színe van a képnek. Mialatt a völgyekben tán eső esik, itt már október közepén hó van, mely deczember elején annyira belepi az utat, hogy a kerekes jármüvek használhatlanokká lesznek, s postakocsik helyett karavánokká egyesült egyfogatu postaszánok tartják fönn a közlekedést. Az első szánban van a postakocsis, a többiben az utasok, a legutolsóban a felügyelő. Ha nagy hó esett, akkor a karaván előtt ökrös szán töri az utat, követve lapátos emberektől, kik tova szórják az útból a havat.

Nem ritka eset, hogy az ut emeletnyi hóbástyák között vezet, vagy hogy az utegyengetők valóságos alagutakat kénytelenek vágni a hóba. S néha még ma is napokra teljesen megszakad a közlekedés, a posta belereked a hóba, s boldog, ha legalább egy hegyi tanyáig elvergődhetik.

Az említett utaknak két veszedelmes pontját tünteti föl mai két képünk, a Yiktor-Emanuel-hidat a Szent-Bernát hegyen, és a szent-gotthárd-hegyi ut legmagasabb pontját.

De ezeknél sokkal veszedelmesebb és bámulatosabb az u. n. «Ördög hídja» az utóbbi hegyen. Sziklacsucsok között, hol azelőtt csak a kőszáli zergék tették vakmerő szökéseiket, függélyes, szédítő magasságú sziklafalak alatt, a mélységben dübörögve rohanó patakok fölé vont hidakon vezet át itt a meredek ut, mely télidőben igazán borzadalmat keltő s nem is veszi igénybe más, csak a ki teljességgel el nem kerülheti. Egy hamburgi kereskedő, ki az utat megtette, 50,000 frank jutalomért se akart vállalkozni, hogy visszafelé is erre veszi útját.

Ez óriási országúinak, mely Svájczot Olaszországgal köti össze, Bonaparte konzul volt kezdeményezője, s 1833-ban elkészült a borzasztó fáradságos mű, melynek mentében ötven óriás falat kellett emelni a lezuhanó hógörgetegek ellen. Ha az említett két mértföldnyi alagút a Gotthard-hegy alatt elkészül, a most a hegygerinczeken kanyargó veszélyes utón, télidőn legalább, alig fog járni más ember, mint a ki bravourt akar csinálni.

Bizonyítja azt a mont-cenisi ut sorsa, mely télen már-már csaknem el van hagyatva, mióta a hegy gyomrán keresztül vasút tartja fönn a közlekedést Olaszország és Francziaország között. Pedig e hegyi ut kevésbbé veszélyes, s a touristák szeretik ama gyönyörű tájképek miatt, melyek minden fordulónál uj meg uj gyönyörű panorámát tárnak eléjök. A fölfelé menetel itt is fáradalmas, de a Mont-Cenis tetejét elérve kifogják a hat öszvért, s csak egyetlen lovat állítanak a szánka elé. Vágtatva halad ez lefelé, kisértetve a szánkák egész sorától, apró kunyhók előtt halad el, gyakran veszélyeseknek látszó hirtelen kanyarulatokon. Az ut néhol oly meredek, hogy a hátul jövők egy pillanat alatt rá látszanak szaladni az elülmenőre, pedig több száz lépésre maradtak el. Alul néha hóval borított völgyek tűnnek elő, falvakkal, de a melyekből csak a torony s nehány magasabb épület mered elő a hóból. Innen gyakran láthatni, hogy a mór • hetetlen magasságú hegyekről lehömpölygő hógörgeteg egy pillanat alatt mint tesz semmivé egész falvakat, de a borzasztó jelenet egy perez múlva alig zavarja a csendet jobban, mint ha a szél szárnyain egy könnyű tollpehely lebbent volna el.

A rohanó szánok csakhamar elérik a végső állomást s rá térnek a laus-le bourgi országúira, honnan Sz.-Michelnél vaspályaállomásra jutnak s ezzel véget ér a mostani hegyi ut s kezdődik a gyönyörű szavoyai völgy, honnan már másnap Párisban lehet az utazó.

A szoczializmus előkora.

(Történeti rajz.)

I.

Sokan a franczia forradalomnak szeretik tulajdonítani, hogy a szoczializmust fölnevelte, sőt az anyaságot is ennek tulajdonítják, holott már a középkorban is bölcsőn kívül rugda- lózott. Legelőbb és leghatalmasabban Németországban ütötte föl a fejét s maiglan is szülőföldjén érzi magát igazán elemében. A reformáczió után egymást érték a néplázadások. Vér- és lángtenger mindenütt. Az urak nem akartak lemondani régi ösjogaikról s az adózó nép nem akart helyettük fizetni. Azonban, mig a biblia közkézen nem forgott, a szoczialisták nem tudtak mire támaszkodni. A világi hatóságok ellen eszközlött lázadásokat nem támogatta semmiféle törvényes alap. Egyszerre megváltozott minden, mihelyt a szentirást boldog és boldogtalan olvashatta.

A középkori kényuraság jármában növekedett nép bámulva olvasta, hogy a választott népnél minden család függetlenül kormányozta önnönmagát, hogy szabadok voltak, hogy az első keresztények is eladták földbirtokaikat s a közösből éltek. A saját kezeivel munkálkodó Pál apostol oly szembeszökő ellentétet képezett a pompában ragyogó püspökökkel, hogy sok hatalmas ur már csak ezért is visszariadt a reformácziótól. ügy gondolkoztak, mint az a normán pap, ki azt hirdette nyája előtt: «őrizkedjetek az eretnekek által föltalált ördögi görög nyelvtől, melyen több könyvet Írtak, azt hirdetve, hogy az lenne az első keresztény egyház története». Nem lehet elvitatni, hogy a biblia terjedése társadalmi átalakulást is idézett elő, különösen Németországon, mert a német császár nem volt képes féken tartani a kisebb fejedelmeket, kik most a gazdag papság, majd egymás ellen agyarkodtak.

E kis kényurak aztán kedvök szerint bántak el a néppel. Egy-egy város ellenszegült ugyan, de példája nem igen talált követőkre. így például Heilbronn városában a vasmarku Berlichin- geni Götzt elcsípte a nép s kétezer forint váltságdíj mellett bocsátotta szabadon. De hogy a szoczializmus a nép között szervezett alakban hódítson, erre épen magok a főrangú urak adtak elsőben okot. A főpaság Németországon roppant földterülettel birt. E miatt aztán a kis herczegek görbe szemmel néztek a hatalmas érsekekre. Valljuk meg őszintén, hogy sokan már csak azért is áttértek az uj hitre, hogy a papi javakat elfoglalhassák.