Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
Bem apóról. — Gróf Teleki Sánilor «TI miékei »-bői. —• Furcsa egy kis ember volt az öreg Bem apó szerűségében; egész shakespeare-i dráma abban akis pólyákban; a fenkölt magasztosság és a burleszk komikum egy kalap alatt, anyai jószívűség s cali- ban-i ravavaszság, erély és kitartás, mint Kolumbus- ban, s szeszély annyi benne, mint egy másodrangu tánczosnöben. Beszterczén voltunk a léi derekán,komisz Ur- bánt hajtotta az öreg ur maga előtt; megpihentünk a vendégszerető szászok közt, megmelegedni és jóllakni ; az ingyen gazdálkodás keményen tiltva volt, parázs-pcnzzel fizettünk uriasan, mint a köles. A hadjárat alatt — Szathmártól Kolozsváron át Beszterczéig — megnyertem az öreg ur kegyét; zsémbelt is rám egyedül annyit, mint a fél hadseregre ; dorombolásával adta jelét irántami vonzalmának. En voltam az öregnek mindenese, száraz dajkája, pennás embere, szóval olyan intendáns-féléje. Ha valami eszébe jutott, éjjel avagy nappal, rögtön hivatott. Török — az ordinánczom — úgy tudta már a mi sorunkat, hogy csak szó nélkül adta a kardot és sipkát, a mi azt jelenté : a tábornokhoz ! Némán, mint a hal, harcsa-bajuszu Török hozá a kardot és a sipkát — szokás szerint, — be kopogtatok a tábornokhoz, épen reggelizett, kanalazta a mindennapi köménymag-levest. — Bem alatt utáltam én meg azt. — Mennyi sarczot vessünk Beszterczére ? — kérdé.-—• Mennyit gondol tábornok ur ? Mondott egy összeget. — Sok lesz tán? — mondám én. —- A ki nem verekszik hazájáért, s még ár- mánykodik ellene : az fizessen ! — Nincsen is nekem az ellen semmi kifogásom, az összeg meglesz ; csak a kivetés módján mél- tóztassék változtatni. — Hogyan ? — Vannak e vidéken nagyon gazdag és népes falvak: Teke, Bátos, Vajda s a többi; szíveskedjék azokról is megemlékezni. — Jól van, köszönöm ! az ö nagy— Szabad még egy megjegyzést tennem ? —- Mondja! — Parancsolja meg, tábornokom, hogy a sarczot magyar bankókban fizessék. Bem tábornok.
