Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

debben definiálta : «1'unaprés 1'autre», «egyiket a másik után», ismeretes kifejezésével.

Az itteni állapotok most nagyjából a következők. Miután a chiliiek Peru összes hadihajóit —- nehány alig tengerképes monitorjaik kivételével —elfoglalták és a perui és boliviai hadakat megverték, ez utóbbi tartományokban e tényt a spanyol tábornokok szokásos pronunciamentója követte. Bolivia és Peru bűnbakul kiáltva ki elnökeiket, azokat letették, s mivel e tény rendesen életveszéllyel jár, az elnök urak idejeben megszöktek, Bolívia egy Daza nevii veszekedő félindiánt emelt az elnöki székbe, hogy azt nehány héttel később egy másik kalandorral, névszerint Tamachoval, cserélje föl. Peru a diktatori hatalommal bizonyos Pierola Manuelt ruházott föl, egy szerencsevadászt, a ki annyiszor csinált forradalmat, a hány évet számlál, és csak akkor tarta szünetet, mikor e mesterségben a börtön zára gátolta. Szándéka, az ezalatt a chiliek által elfoglalt „Huascar“ pánczé- los hajót birtokába keríteni és azon kalózkodni, csak egy angol tengernagyi beavatkozáson hiúsult meg. Később, az utóbbi vereségek miatti elkeseredést fölhasználva, sikerült neki egy csomó elégületlen segélyével azon Prado elnököt megbuktatni, a ki őt előbb vagy hatszor börtönbe csukatta. Omost Lima, a «királyok városának» diktátora, ahol háromszáz évvel előbb spanyol al- királyok csaknem határtalan hatalommal az egész délamerikai szárazföld fölött uralkodtak.

Chili tehát jelenleg nyugati Bolíviának és az atakamai vitás partrészeknek birtokában van, mely utóbbi ugyan nem egyéb vizetlen hősivatagnál, de a mely sok légenczet és salétromot tartalmaz, azontúl pedig bírja Peru legdusabb guanó-raktárát, a hires Chuicha szigeteket is beleértve.

Nevezetes, hogy a londoni tőzsde a peruiak vereségét hausse-szal üdvözölte, holott Peru 450 millió forintocskával adósa Angliának. De a hitelezők azt hiszik, hogy Chili, a jól fizető s munkaserény állam, melynek élén tisztességes kormány áll, a noblesse oblige elvét követve a perui adósságot elvállalja, s a nemes ganajra (guano) alapított kötelezvények beváltatnak.

Ha már most, mint angol lapok többször kívánták, Anglia közbe nem vág hatalomszavával, a béke még egyhamarjában helyre nem áll. E mellett szól az uj elnökök kalandor jelleme, emellett a körülmény, hogy a megvert államok hadai, a helyett hogy zsákmányból meggazdagodhattak volna, pőrén maradtak. Például Bolivia hadserege ugyan nem több, mint három ezer főnyi, de nem kevesebb, mint ezerszáz tisztje van. Peru és Bolivia már alig veszthetnek többet, és a fejetlenség állapotát már szinte megszokták és rendesnek találják. A perui és boliviai férfinemnek szokása «katonai üzletekbe» bocsájtkozni, mialatt a nők, ottan csaknem az «erősebb nem», megmunkálja a földeket és viszi a háztartást.

Ilyen az élet az ország belsejében.

Ha már most azt hallanék, hogy valamely partvárosban békét írtak alá, ez még nem jelenti azt, hogy ezt a «Kandillosz»-ok is elismerik. Ezek a kandilloszok ez országok átkai; számtalan apró főnök, teli óspanyol hidalgo vágyakkal, megannyi elvadult, szegény nemes, kik mindig azon vannak, hogy egy lovas csapatot gyűjtve maguk körül, fölmondják a békét és kész a pronunciamento. Ezek a középkor maradványai, félig Don Quixotteok, félig rabló lovagok. Ezek csapják el az elnököket és tesznek helyökbe másokat.

Újabban pedig úgy látjuk, mintha meg egy más delame- rikai köztársaság la Plata is a harezba akarna elegyedni.

Ilire jár, hogy Chili a bolíviaiakat Atakama elvesztéséért egy elfoglalt perui területtel akarja kárpótolni és Bolíviával külön békét kötni. E végből Peru uj szövetséges után néz Buenos- Ayresben, mely ugyan szintén mint a montevideói «keleti» köztársaság angol befolyás alatt áll, mert mindegyikben jókora adag európai tőke dolgozik. De a szigorú erkölcsű Frias Bódog, a ki mint elnök Buenos Ayresben minden alkalommal a censorius Catot adja, csak játékszer a déliek halálos ellensége, a cselszövő Sarviiento kezében, aki jelenleg szolgálaton kívüli kabinetfőnök. De ha a chiliek jól tudják kártyáikat kijátszani, mint ez idő szerinti győztesek, Anglia védő hatalomszavát kinyerhetik. Erre a Peru által megcsalatott milliós hitelezők könnyei ellenállhat- lan hatásúak lehetnek.

A forradalmi, rendetlen csapatok sajátsága, hogy csak lassankint melegednek be a harezba, — ellentétben a kabinet- háborúk rendes hadseregeivel, melyeket fegyelem és zsold tart össze, s a melyek a hadüzenet után pár hét múlva a legvéresebb nagy csatákat vívják. A chiliek és peru-boliviaiak is nyolez hónapon át kerülgették, méregették egymást, mig végre egymásnak rontottak, de aztán annál nagyobb, igazi délövi hévvel, az egyéni indulat vulkáni kitörésével. A katonák miután nehány puskalövést tettek, eldobták fegyvereiket s punchonak nevezett köpenyeiket balkarjukra vetve, késekkel rohantak egymásnak. Ilyesmi már csakis Amerikában fordul elő, a hol a legelőhalad- tabb polgárosulás és ősiéti vadság találkoznak össze sajátlagos vegyületben. Az ilyen harcz azután rendesen sokkal véresebb és aránylag több ember esik el benne, mint a szabályszerű, gé piesen vezetett rendes lőharezokban, melyek tüzét egy vezényszóval meg lehet szüntetni, s a melyekben a fővezér parancsa az óriási tömegeket mint bábukat úgyszólván dróton rángatja.

E döntő és már e különös harczmódjánál fogva is nevezetes csata Tarapaca mellett történt. Képünk azon mozamot tünteti elő, midőn az elkeseredett felek késekkel rohannak egymásra.

Az 1848-iki mozgalmak idejéből.

Emlékezés Bónis Sámuelre.

(Végre.)

Márczius 15-én, tehát a pestiek nagy napján, indultunk — re bene gesta — haza Pozsonyba. A «Bárány» szálloda minden pinezérje 100 forint borravalót kapott, arra számítva a követ urak, hogyha netalán a jurátus urak közül valaki számláját elfelejtette volna kifizetni, ne legyen oka simfelni a németnek a magyarra.

Beggel 8 órakor ültünk hajóra. Egyik gőzösön ültek a követek, a másikon mi jurátusok.

Valakinek a követ urak közül az az ötlete támadt: hogy ezeket a bécsi dicsőséggel megtelt fiatal embereket nem lesz tanácsos magokra hagyni, hátha egyébnek hiányában valami bolondot fundálnak ki maguk között, valami kis revolucziófélét.

Hogy efféle dolgokra időnk ne jusson, három követet küldtek hajónkra, a kik bennünket distraliáljanak.

E három követ volt: Madarász Laczi, Jozipovics, a turo- polyai gróf — és Bónis Samu bácsi.