Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
bitang fajnak, de napszámosaival semmi dolgom.# — Fonvielle fölhívta a herczeget, hogy a becsületkérdésben tisztességesen járjon el. «Tehát ön is e döghöz számítja magát?» — kérdé a herczeg. «Azok a mi barátaink», mondá Noir. Erre a herczeg Noir Viktort pofon ütötte, ez meglepetve hátrált, mire a herczeg hatlövetű revolvert vont elő zsebéből és lőtt. Noir megrendült, gépileg az ajtó felé vonult és eltűnt. Eközben Fonvielle, ki egy tokban pisztolyt hozott magával, ezt ebből kivenni iparkodott, de nem sikerült s mig Fonvielle megrettenve elmenekült, a herczeg utána is bocsátott két golyót, melyek köpenyét lyukaszták át.j E kiáltással: «E házban gyilkolnak», rohant le Fonvielle a lépcsőn. Már ő előtte lépett ki Noir a házból s barátja, Santon karjaiba esett. A legközelebbi gyógyszertárba vitték, hol azonban, mielőtt egy hangot szólhatott volna, meghalt. Bonaparte Péter eltérőleg adta elő a részleteket. így nevezetesen, hogy ő elolvasta a Grousset levelét s kijelentvén, hogy csak Rocheforttal verekszik, napszámosaival nem, — azt kérdé a megbízottaktól: «Önök e levél Írójával szolidaritásban vannak?» Kezem ez alatt — úgymond — nadrágzsebemben levő ötcsövű kis revolveremen nyugodott ; balkarom félig fel volt emelve, határozott állásban, midőn a nagyobbik hevesen arczul ütött. A kisebbik hatcsövű revolvert vont ki zsebéből. Két lépést visszahátráltam s arra lőttem, ki megütött. A másik egy szék mögé húzta magát s onnan iparkodott lőni, de nem tudta elsütni pisztolyát. Két lépéssel előre mentem s reá lőttem, de úgy látszik nem találtam. Erre futásnak eredt s az ajtóhoz ért. Még egyszer lőhettem volna, de miután ő engem meg nem ütött, futni hagytam, noha a pisztolyt még mindig kezében tartá. Az ajtó nyitva maradt, a mellékszobában még egyszer megállt s felém forditá pisztolyát. Erre lőttem s erre elfutott. Íme a két ellenkező előadás. Annyi bizonyos, hogy a herczeg orvosokat tudott keríteni, kik a bíróság előtt konstatálták, hogy a herczeg arczán ütés nyomait találták. Az esemény roppant fölhábo'rodást keltett Párisban. Olivier igazságügyminiszter rendeletet adott a herczeg azonnali elfogatására s ezt a császár is helybenhagyta. A herczeg azonban megelőzte elfogatását s maga jelentkezett az auteuli rendőrbiztosnál, mire a Conciergerie fogházba vitetett. A herczeg ellen emberölésért pör indíttatott. A törvényhozó kamarában is rettentő izgalmat szült az eset. Indítványozták, hogy ne az uralkodó családra fennálló kivételes bíróság, hanem a rendes forum döntsön a pörben. Roche- fort a Borgiák gyilkos családjával hasonlitá össze a Bonaparte- családot. Az igazságügyminiszter kijelenté, hogy ezen, egy magasan álló személy által elkövetett bűntény alkalmat fog nyújtani annak bebizonyítására, hogy senki nem kerüli ki az ország igazságszolgáltatását. A radikális sajtó elkeseredett czikkekben emlékezett meg e gyilkosságról. Rochefort fekete szegélylyel adta ki lapját s a következő sorokat közié: «Bonaparte Péter herczeg Noir Viktor polgárt meggyilkolta. Bonaparte Péter herczeg Fonvielle polgárt paeg akarta gyilkolni. Elég gyenge voltam azt hinni, hogy egy Bonaparte más egyéb is lehet, mint gyilkos. Elég merész voltam azt képzelni, hogy e családnál a becsületes párbaj lehetséges, hol á gyilkosság hagyományos és régi szokás. Grousset dolgozótársam osztozott e tévedésemben, s ma mindaketten barátunkat siratjuk, ki Napoleon Péter bandita által meggyilkoltatott. Francziaország 18 év óta van e gégemetszők vértől ázott körmei közt, kik nem érik be azzal, hogy a köztársaságiakat az utczán halomra lövöldöztetik, — még gyalázatos kelepczébe is csalogatják, hogy otthon fojtsák meg őket. Franczia nép, nem tapasztalod-e, hogy most már végre is elég?» Ugyanő más helyen igy ir: «Ö (Noir) másért fizetett. Az, kire vártak, az, kinek számára a golyót a revolverbe tették, Kochefort volt. így remélt a szabadelvű császárság megszabadulni az első választókerület képviselőjétől.» A «Reveil» azt irta, hogy személybiztonság többé nem létezik. «En — mondja a czikkiró — fegyver nélkül már ki nem megyek, mert hátha az utczán egy — Bonapartéval találkozom.» Ily czikkek által Páris nagy mérvben fel lön izgatva. Nép- gyűlések tartattak, több Ízben zendülésre került a dolog, a nép barrikádokat emelt az utczákon, több Ízben volt a rendőrséggel és katonasággal véres összeütközés, ötszáznál több embert elfogtak, Kochefort ellen izgatásért port indítottak s a hatalom fölhasználta minden eszközeit a zavargás elfojtására. Noir Viktor temetésén százezernél több ember volt jelen Neullyben, s Páris felé akart indulnia feldühödt tömeg. Roche- fortnak csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült visszatartani a népet attól a lépéstől, melynek kiszámíthatatlanok lettek volna következményei. Párisban feltiizött szuronynyal, kartácsokkal várták a tömeget. S mi lett a dolog vége ? Csaknem beteljesült, a mit Rochefort megjósolt: «A herczeg, ki leselkedett utánam, hogy megöljön, gondatlanul elkövetett emberölés miatt hat hónapra, én ellenben, a miért a gyilkosság ellen szót emeltem, öt évi fogságra, 10 ezer frank pénzbírságra, mandátumom s polgári jogaim elvesztésére fogok ítéltetni.» Ez alkalommal közölt képünk Noir Viktor meglövetésének jelenetét ábrázolja. Petőfi Sándor Költőn. Gr. Teleki Sándortól. Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkbe, bekocsikáztunk Nagy-Bányára. A ló egész szenvedélyévé vált; én tanítottam lovagolni, Ferencz ur hajtani. Ferenczczel egész barátságot kötött és többnyire együtt kocsiztak be Bányára a posta után és bevásárolni. Petőfi hajtotta a négy lovat, Ferencz ur mutatta, mint kell azt a tudomány szabályai szerint kormányozni. Egy más alkalommal, néhány hónappal későbben, újból meglátogatott. En odajártam Szatmármegyében faluzni. Szives vendégszeretettel láttak mindenütt, Ferenczet túlságosan jól tartották, betegen jött haza; orvos után küldtem, az orvos gondatlanul hánytatót rendelt, a nagy erőlködésekben Ferencz mellsebe felfakadt, s nagy kinok közt meghalt. Elmentünk a temetésre. Fekete posztóval bevont szekérre helyeztük a koporsót; az általa gondozott négy ló vonta a gyászszekeret. Petőfi, Haray es én kisértük a testet, s a sir fölött Haray mondott egy pár szomorú, résztvevő szót. A temetésről hazajövet, Petőfi bezárkózott szobájába s még vacsorálni sem jött ki. Másnap reggel bejött hálószobámba, leült ágyamra, kezében tartott egy iratcsomagot és szomorúan mondá : — Druszám ! megénekeltem szegény Ferenczet és vele együtt téged is, meg a nagy Harayt. — Olvasd, kérlek! S olvasá: „Czigány Ferencz, a négyes kocsis.“
