Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

szani szeret vele. Az úszó jéglapokon, a tengerár sodrában, néha egész Izlandig ellátogat, Európának azonban legójszakibb partjain sem fordul elő. Néha a száraz földtől több m ért föld - nyi távolságban bukkan föl s a bárkák és hajók felé úszik, mig a lövések el nem riasztják.. Ha a fókahusba beleunt, vadkacsa- tojásokban keres változatosságot. Nehány óra elég, hogy egy-egy kis szigetről elpusztítson minden madártojást.

Élete folytonos vadászat, örökös harcz az élelemért. Csak a hideg ellen van tökéletesen biztosítva, bundáján kívül a bőre alatt levő több hüvelyk szélességű zsírréteg által. Egyszer egy elejtett medve gyomrában nem találtunk egyebet, mint egy — pokróczdarabot, melyet a befagyott hajónk szabója dobott el.

Van-e téli álma a jegesmedvének is, azt nem tudtuk megfigyelni. A czethalászok azt mondják van, s mindenféle mesét beszélnek róla, igy pl. hogy télen napfordulókon az alvó medve is megfordul s a másik oldalára fekve folytatja álmát. — Érzékei rendkívül élesek, kivált szaglása. Magas jégrakásokra mászik föl s magasra emelt orral szimatol.

A jeges medvével való találkozásoknak mindenféle kimenetele volt. Megesik, hogy elkésett vadászok csak pár száz lépésnyire vonulnak el szánjaikon a jeges medvék mellett, s ezek rájok se hederitenek, legfeljebb megbámulják. Néha azzal is beérik, hogy körüljárják a szánt, folyvást feléje fordult fejjel, aztán elmennek. Egyik matrózunk azonban különös helyzetbe került egy ízben.

Fegyvertelenül haladt a Germania hegy lejtőjén, midőn mintegy 2000 lépésnyire a hajótól, egész közel a háta mögött egy medvét vett észre. Ismerte ez állat hihetetlen, minden menekülést meghiúsító gyorsaságát, valamint azt a szokásos cselt, hogy egyes tárgyakat elejtvén, a medve figyelme oda forduljon, a földre ejtette előbb a csuklyáját, majd a keztyüit, aztán a kabátját stb., melyeket a medve megszagolván, darabokra tépett; a matróz az alatt a hajó felé igyekezett. De nem elég sebesen, — egyszerre csak mellette állt a medve s mint valami kutya, megszagolta a kezét. A hajó még távol volt, tízszer széttéphette volna a medve, mire oda érünk, de kiabálással, lövésekkel mégis sikerült elriasztanunk a fenevadat.

A puskagolyó, hacsak fejébe nem hatol, ritkán öli meg a medvét egyszerre, találkoztunk medvékkel, melyek mint valami várfal, állták a golyót. Hogy a golyó behatolt testükbe, azt láttuk abból, hogy a medve összerázkódott s vér serkedt a golyó nyomában a fehér szőrön s a medve még állt. Egy nőstény medve még 80 lépést futott a lövés után, pedig a nagy hegyes golyó mind a két tüdőszárnyán s a szív legvastagabb részén fúródott keresztül.

Május 6-án csendesen ültünk a hajószobában, midőn Kol- dewey egyszerre fölriad. Kívülről valami gyenge segélykiáltás ütötte meg fülét. Kirohantunk valamennyien a hóalaguton át a födélzetre, kinyitandók a sátort, mely e fölé volt feszítve. Borgen hangját hallottuk : «Czipel a medve !» Sötét volt, alig láttunk valamit. Vitéz kapitányunk után rudakkal, puskákkal arrafelé siettünk, a honnan a kiáltásokat hallottuk, hófúvásokon át, hogy társunkat megmentsük. A levegőbe sütött lövésnek az az eredménye lett, hogy a medve elereszté prédáját s nehány lépésnyire elfutott. De visszatért s ismét hurczolni kezdé az éles parti jégen át vonszolva testét s egyenest a délfelé nyúló jégrónának tartva. Minden attól függött, beérjük-e addig, mig odáig

ér. Ott aztán, daczára terhének, egy rohanó ló gyorsaságával futott volna el előlüpk.

A medve egy pillanatra ellenünk fordult, de a szakadatlan lövöldözésre elejtette zsákmányát végre s elfutott. Gyorsan visszakisértük társunkat a hajóra s világot gyújtva, elborzadtunk. A medve több helyen marczangolta szét a szegény Borgen fejét, s teste is sok helyütt meg volt tépve. Haja, ruhája csűrön vér volt. Még most is csodálom, hogy birt ez az ember később mégis tökéletesen meggyógyulni.

Elmondá aztán, hogy a hajótól 250 lépésnyire fölállított hőmérőt kellett megtekintenie s visszatérve, már csak 20 lépésre volt a hajótól, midőn egy medve, nesztelenül ugrálva a jégtömbök között, egyszerre megrohanta. Borgen fölhuzatlanul vitte puskáját a hóna alatt s mikor a medve megtámadta, a kakas felé nyúlt, mialatt másik kezével a lámpát tartá a medve szeme közé, hogy attól talán elriad. De a medve nem törődött a manőverrel, egy ugrással feldöntötte Börgent, rálépett s néhányszor beleharapva a fejébe, hurczolni kezdé. Szerencsére a vastag csuklya, mely Borgen fejét boritá, nem engedte, hogy a medve a két állkapczája közé fogja az egész fejet s mint Borgen később beszélé, a bestia éles foga csikorogva csúszott le a koponyacsontról. Mikor a medve meghallotta a lármát a hajó felől, a kezét ragadta meg Börgennek a fogával s egész szétmarczan- golá vastag bőrkeztyüjét, aztán a lábát, melyről egész lehúzta a csizmát s úgy hurczolta az éles jégen maga után sebesen rohanva.

Másnap a medve ismét hajónk közelében czirkált.

Gazemberek albuma,

— Képpel. —

1875-ben kezdték meg azt a szokást, hogy az oly kézre- került gonosztevőket, kikről föltehetni, hogy kiszabadulásuk után újra folytatni fogják üzelmeiket, lefényképezzék, — ez által felette megkönnyitvén azt, hogy azokat a rendőrség folyvást szem előtt tarthassa s adott alkalommal újra elfoghassa.

Berlin volt e téren az első, hol is a sajátságos gyűjtemény immár 3000-et számlál. De a példát azóta a többi nagy városok is követték, mint London, Páris, Bécs, Budapest stb. — kölcsönösen kicserélvén albumjaikat egymás között, hogy igy a gonosztevő akkor is szem előtt legyen, ha eszébe jutna más országban választani meg működése színhelyét.

Ez albumokban az arczképek a bűncselekmények különböző osztályai szerint vannak csoportosítva. Az első csoportban vannak a gyilkosok, a másodikban a rablók és betörök, a harmadikban az alkalmi tolvajok, a negyedikben az iparlovagok, az ötödikben a csalók, a hatodikban a padlástolvajok, a hetedikben a hamispénzcsinálók, a nyolezadikban a zsebmetszők, a kilen- czedikben a bolti tolvajok, a tizedikben végre különböző gonosztevők. A zseb-, bolti, alkalmi tolvajok és kalandorok között gyöngédnem is szépen van képviselve. Ez érdekes kathegóru hoz járult később oly személyek kéziratgyiijteménye is, kik ) mis kéregető levelekkel s általában hamisított okiratokkal «d goztak». Mert jellemző az a nagy városok gazembereire ~ hogy szent borzalommal viseltetnek a tolvajmesters kontárkodás, mükedvelősködés iránt. Ok rends"' választanak magoknak s a «szerzésnek» v nemét teszik tanulmányaik tárgyává