Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

36 örök homályba boritá elölünk az irigy fe- ledség. Kölcsey, a nemzeti költészet fejlődéséről szólván, annak föl nem virágozhatását az idegen szellem kora terjedésének tulajdo­nítja. „Ha nem előbb — úgy mond — bi­zony a Hunyadiak ideje körül fel kellett volna tűnni a meghatározott pontnak, mely­ből a nemzeti való költ és szélyelsugározzék. Lehetetlen vala, hogy még akkor az énekek, melyekről Anonymus emlékezik, közforgás­ban ne lettek légyen.Egyébiránt is ezen kor a lovagi hőskornak egyik szakasza volt; sza­badsági szilaj érzelem, harcz, győzelmek és dicsőség, a Várnánál elhullott király, a Hu­nyadi név ragyogása s mindezekhöz az egész Európában felébredezö tudomány : minő összejövetelek, hogy általok valamely lel­kes magyar a jelen korban felmelegülvén a múltig andalogjonIFájdalom! mi már akkor idegen befolyásnak nagy készséggel adtunk helyet, s az alatt, mig Európának végén az éhséggel küzdő Camoens hazája örök dicső­ségének szentelte hangjait : a mi pécsi püs­pökünk (Janus Pannonius) római lanton zengte a nemzet előtt idegen szép énekét.“ — Ámde a müköltészet ilynemű háttérbe szorítása, vagy ébredni nem tudása gátol- hatá-e hagyományos népi költészetünk foly­tonos virágozását? — nem divatozhattak-e teljes erővel az énekek, melyek még a ke­nyérmezei diadalt követő lakománál is fön- nen hangoztaták a bajnokok hős tetteit! ? Nem a fogékonyság hiányában, nem a vad töröknek a költői kedélyű móroktól egészen elütő természetében, s nem is abban kell keresnünk hagyományos költészetünk ve­szendőbe jutásának alapját, hogy „nálunk a pórdal állandóul megtartá eredeti együ- gyüségét, mig a nemzet szebb része fölfelé hágván a műveltség lépcsőin, a bölcsőben fekvő nemzeti költést messzehagyta magá­tól.“ Ezeken túl még bővebb magyarázatot nyújtanak azon liitregeszerü küzdelmek, melyeknek súlyát mai napig megszűnés nél­kül hordoztak s melyek között a régi dal­nokvilág elvesztett becses hagyományaiért sóhajtva remélünk kárpótlást müköltésze- tünk folyvást emelkedő haladásában. LÉVAY JÓZSEF. B E LI R OI) A L O M. NÉHÁNY ÉV PETŐFI ÉLETÉBŐL. Irta Szeberényi Lajos. (Szeged, Burgernél. 1861.) (Vége.) Küzdelmes nyugtalansága apróbb dolgokban is nyilatkozik. Meg akarja változtatni nevét, azt hiszem, nemcsak nem magyaros hangzásáért, ha­nem mert egy uj és nagy nevet akar kivívni ma­gának. Először Orömfi Vidornak nevezi magát, igy irta nevét egy könyvbe, melyet Szeberényi- nek ajándékozott, majd Rónai, később Sió, mig egyszerű Ízlése visszavezeti a Petőfi névhez, mely a Petrovicsnak fordítása. Ellenben költeményei kidolgozásában majd semmi nyoma nincs e habo­zásnak. Keveset javít rajtok, csak valamivel töb­bet mint később, midőn nagyon gyorsan dolgo­zott s ritkán javított egy-két szót. Szeberényi e levelekhez mellékelt két oly költeményét közli, melyek összes költeményei közt is megjelentek. Mindenikben van ugyan javítás, de aránylag cse­kély. Inkább csak egy-egy rósz epithetont cserél föl mással vagy egy-egy mondatnak ad nagyobb erőt. A „Felköszöntés“ czimü költeményének *) eredeti czime más volt : „Az utolsó éj ***n“ (al­kalmasint Pápán) Négy javítást tett benne s min- deniket a költemény előnyére. Egyik : Lángeröjií vad hatalmú bor helyett Részegítő, lánghullámu bort; a másik: Nézzen rám a sivatag homokja he­lyett: Ide nézzen a puszták homokja; a, harmadik: Éljen a sors égi rendelése helyett : Éljen a világ dicső folyása, a negyedik:Szép hűség helyett/Szent hűség, s gyehenna helyett pokol. A „Jövendö­lés“ **) czimü dalnak eredetileg szintén más czime volt : „Az álom.“ Ebben lényeges javítást tett, egy egész uj versszakot csúsztatott be. Apróbb változtatások itt sem hiányzanak: És nőtt a gyer­mek, lángra gyujtá forró keblét az ifjúkor helyett: Lángra lobbant meleg keblén az ifjú kor-, ír he­lyett enyh; Soká, soká, örökkön él helyett Anyám, soká, örökkön él. Egy az Összes költemények közé *) Lásd Petőfi Összes költeményei. Pest. 1848. I. db. 158. 1. Lásd : ugyanott 168. lap. Szeberényi szerint nincs benne.

Next

/
Thumbnails
Contents