Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
2 nek véljük a balladák fentartása körül kifejtett fáradozásokra fordítni az olvasó figyelmét. A skót nemzeti költészet régi maradványait már egy századdal ez előtt kezdé gyűjtögetni Allan Ramsay. — Költői érdeme elvitázhatlan; de gyűjtői s kiadói kötelességét nem úgy fogta fel s nem úgy teljesité, mint az ügyre nézve kivánatos vala. — Ké- nye-kedve s a divatozó Ízlés szerint módo- sitgatta, szinezgette, változtatta a hozzá került ó-anyagot, — mi által nemcsak rósz példát nyujta, de fölötte megnehezité az utódok eljárását is, kik e költői emlékek összegyűjtésében minden áron a tiszta eredetinek fölismerésére törekedtek. Kitünőbb szerencsével működött e téren Perei) püspök.— 17fi5-ben tette közzé működése eredményét. A gyűjtemény skót részét illetőleg lord Hailes hathatós támogatását használta. Méltó tisztelet és elismerés fűződik az ő ein•lékéhez. — Percy kétségkívül első helyet foglal a régi brit dalnokok kiadói között. - Nélküle aligha fordult volna az angol közönség figyelme s méltánylása a skót költészet felé oly mértékben, mint az jelenleg tapasztalható. — Ezután D. Herd fáradozását kell említenünk. — Érdemét nem hirdetik eredeti költői müvek. Megelégedett a régi vándordalnokok azon énekeinek hív összegyűjtésével, melyeket részint az élő népi hagyományból, részint kéziratokból felkutathatott. — Számos modernisált darabot vett ugyan fel gyűjteményébe, de azok ott könnyen (elismerhetők és kimutathatók. — A régi skót balladák gyűjtésének Walter Scott volt egyik leghatalmasabb előmozdítója. — Ebben is fényes tanúságát tünteté ki átható elméje, szorgalma, költői heve és nagy tehetségének. 1802-ben adta ki tartalmas könyvét „The minstrelsy of the Scottish Border“ ezim alatt. Öt is gyanítják nérne lyek, hogy kiadásait önkényesen változtatta, rövidítette, toldogatta s igy eredetiség tekintélyére ö sem tarthat számot. Igaz, hogy egy-két balladát, melyek hozzá a nép ajká- ról hiányos szövegben kerültek, közbeszu- rásokkal pótolt és egészített. — De ö maga sem titkolta ez eljárást. — Es ha a kiadó a jWf ",'^"hiányos szöveg érthetése végett sziikséges- k vélt interpolatiókat maga bevallja és kiöli, nincs többé jogos helye a gyanúsításnak.— Majd 1806-ban Robert Jamieson lépe föl oly munkával, melynek roppant befolyása volt a skót balladairodalom tisztázása és teljességben leendő elötüntetésére. (Popular ballads and songs from tradition, manuscript sands carce editions.) Gondosan összeh a- sonlitá az egyes darabok különböző varia- tióit s részletes és józan világositó jegyzetekkel látta el az egészet. — P. Buchanan 1828- ban közié Scotia éjszaki részének régi dalait és balladáit. — Könyve roppant szorgalommal egybehordott adathalmazból áll; benne azonban a kritikai megválasztásra, a számos betoldás megjelölésére s a darabok kellő rendezésére semmi tekintet. — Végre 1829- ben R. Chambers, helyes alapelvekből indulva, ada ki egy jeles gyűjteményt,melynek becsét bár átalánosan elismerték s méltányolták : de mivel csak 80 balladát foglal magában, s azok között is csak 68 az eredetiség és régiség kétségtelen jellemével biró, a gyűjteményt teljesnek nem tarthatni. - Ezeken kívül még számosán adtak több kevesebb fontosságú gyűjteményt a skót költészet régi maradványaiból, melyek használható adalékokat szolgáltattak egy későbbi szerencsésebb kiadónak. lm ezen hosszas törekvések után is hátra volt még, hogy a különböző gyűjteményekből és a nép ajkán élő költészetből, kritikai megválasztással és teljesen, állíttassák egybe a régi skót ballada-irodalom; — hogy a számos'versióban forgó darabok közül választassanak ki az eredetiség és valódiság kétségtelen ismérveivel bírók, — a töredékek saját helyökre szövessenek be, — s hagyassanak ki minden gyanús pótlékok és betoldott versek, melyeket idők folytán az eredeti balladákhoz a közhasználat, vagy egyesek ragasztának. Mert bár egyes íróknál meglepöleg kifejlődhetik is olykor az utánzási képesség, s az ilyek által betoldott részletek fölismerésében könnyen megcsalja a heves buzgalma gyűjtőket erős szenvedélyük : még sem könnyű dolog ez ó-balladáknak oly tökéletes mimelése, hogy az utánzás a higgadt müismerő szemei előtt folyvást eredeti gyanánt szerepeljen. — Oly stylus, oly kiejtés rámájába kell szorítkoznia az írónak, mely saját lényétől egészen idegen. — Az ódonszinüség hajhászata, az újabb nyelvezet óvatos kerülése stb. észreT
