Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
SZÁM. Í8§9. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 533 nyezte, a magyar hadseregnek útat nyitott a Szász-Sebesbe leendő bevonulásra 1849 február 5-én jókor reggel. A főhadiszállás Szász-Sebesen a lutheránus lelkész lakásába helyeztetett el az irodával együtt. Ide érkezve Petőfi Sándor elbeszélte, hogy midőn ő az 55. zászlóalj 4-ik századával a városba bevonúlt és a Fő-utcza egyik szegletébe szorított nehány császári katona lefegy- verezésével foglalkozott, az átellenes ablakból rá lőttek és hogy a golyó mellette fúródott a falba. Mire e sorok írója megjegyezte: «Mily szerencse, hogy ez igy történt; mert ha az a golyó téged talál, más valaki alig mondotta volna el ily híven az esetet». Mire a költő kedé- tyesen felelte: — Fiú! ebben neked aligha igazad nincs! Az üldöző császáriak déltájban érkeztek Szász-Sebes alá; hol a tábornok csatára készen várta őket és ágyútüzelésével lehetővé tette feltartóztatásukat. A délután hátralevő része, valamagát (Manisievics), kijelentvén, hogy lengyel származású, majd felszólította a tábornokot, hogy miután a város a császáriaktól körül van kerítve és abból hadseregével nem menekülhet, adja meg magát és tegye le a fegyvert. Bem erélyesen azt felelte: olyan ellenfélnek, ki a magyar küldötteket letartóztatja (a magyar országgyűlési küldöttségnek Windischgrätz általi letartóztatására ezélzoit), nem adja meg magát; különben csudálkozik, hogy a tiszt úr, mint lengyel, a szabadság ellen harczol. Ezzel Bem gyorsan egyik segédéhez hajolva, ennek meghagyta, hogy a tisztet a főhadiszállásra vezesse és ott mentül hosszasabban szórakoztassa. A főhadiszállásra vezetett és ott szemkötelékétől megszabadított tiszt nehány régi ismerősével több mint fél órát időzött; ez alatt a tábornok a városba összevont hadseregét az országúira, a történeti nevezetességű Kenyérmező irányába gyorsan kivezényelte, úgy, hogy midőn gr. Andrássy Aladár a tisztet a főhadiaddig semmi kárt sem okozott üldözést abbahagyták és már remélni lehetett, hogy a beállt alkonyat fedezete alatt Szászvárosba aka- dálytalanúl bejut az egész napon át üldözött hadsereg. Azonban az előcsapat Czecz vezetése alatt a város alá érve, a füzesekből megtámad- tatott, minek nehány huszár áldozata lett, az előre vonúlt podgyász-szekerek éktelen lárma közt való visszatolulása miatt pedig a zavar alig volt fékezhető ; a tábornok az esetről értesülvén, egy század elő vezényelt gyalogsággal kitisztította a füzest és lehetővé tette hadseregének a városba való csendes bevonúlását. A tábornok mit sem tudva ekkoráig a Magyar- országból várt segédhad miben- és hollétéről, és e miatt szerfelett aggódván, küldönczök által igyekezett arról magának tudomást szerezni; de mert a küldönczök őt eljárásuk eredményéről idejében nem értesítették, éjjel a császáriak csatamozgalmát hirűl véve, főhadiszállásán felkelt és a csatatérre lovagolt; a Szászváros alatti Goszleth István fényképe után. A SEGESVÁRI PBTŐPI-ÜNNEPRŐL. — ÜNNEPÉLY A SEGESVÁRI PETŐFI-SZOBOK ELŐTT. mint az éjszaka csata nélkül telt el. A főhadiszálláson éjjel csoportosúlt tisztek nyíltan és zajosan kárhoztatták Bem abbeli elhatározását, hogy bárha a császáriak a várost teljesen körülzárva tartják, ő mégis harczolni vágyik és embereit nem kíméli. A zajongás okát egyik segédtiszt Bemnek tudtára adván, az ősz vezér szobájából kijött és a zajongóknak elmondotta, hogy ő a csatázással egy pár napi időt óhajt megnyerni azért, hogy a Magyarországból érkező segédhaddal egyesülhessen és azzal új hadjáratot kezdjen ; különben nem akadályoz senkit akarata érvényesítésében; azt azonban megtiltja, hogy bárki is az ő honvédjeit fellázítsa. A zajongók szótlanúl oszlottak szét s a véletlenre bízták a már pitymallani kezdő február 6-ik napjának kétes eseményeit. Bem jókor reggel Petőfi és többek kíséretében a város Szerdahely felőli kapujánál helyezkedett el, midőn tudatták vele, hogy a császáriak parlamentairje (békekövete) megérkezett és hogy a tábornokkal beszélni akar; a parlamentair egy császári lovas tiszt volt, kinek szeme fehér kendővel be volt kötve; Bem előtt megnevezte szállásról kikisérte, a tábornok maga is kívül volt a városon. A hadsereg tehát a bekerítéstől megmentve, szabadon hátrált Szászváros felé, a császáriak pedig elfoglalták a nagy meglepetésükre üres Szász-Sebest. Hátrálás közben e sorok írójával egy kocsin utazott Bauer Lajos irodavezető; ez beszélte el a tábori tisztek fentebb leírt zajongását, és rámutatott a közeli gyulafehérvári várra, valamint az országútat két oldalról uraló hegymagaslatokon mozgolódó népfölkelőkre; hozzátevén, hogy ha a Kenyérmezőn megszabadulunk, nem lesz többé bajunk. És a sereg akadálytala- núl haladt a Kenyérmezőn keresztül, mit elősegített az, hogy a gyulafej érvári őrség oldaltámadást nem intézett. A Maros szélén csoportosúlt népfelkelőket pedig Bethlen Gergely, Petőfi Sándor és többek a podgyász-szekerek mellől összevont honvédekkel és lóra ültetett mar- kotányosokkal szétverték, sőt Petőfi nehányad magával a Kenyérmezőn a hős Kinizsy Pál emlékoszlopának romjait a császáriak lövöldözése közt meg is tekintette. A császáriak Balomir községnél a különben csatában február 7-ikén jókor reggel történt, hogy a tábornok két, ágyúját elfoglalni akaró császári katona egyikéhez lovagkorbácscsal hozzá csapkodván, jobb keze középújját meglőtték, melyet midőn a tábori orvos Pad községben levágott, a műtétet e szavakkal kisérte: «Egy haszontalan újjammal kevesebb van, különben kezem az írásban akadályozva nem lesz. i) A csata folyama alatt érkezett meg, mint kül- döncz, gróf Bethlen Gergely, és hozta az örvendetes hírt, hogy a segédhad megérkezett, és hogy báró Kemény Farkas vezetése alatt a piskii hídnál táboroz. Bem mintegy 1200 főre leapadt seregének vezényletét Czeczre bízván, a piskii hídhoz vitette magát, és ott megtevőn a csapatok elhelyezésére vonatkozó intézkedéseit, Dévára hajtatott, hol a főhadiszállás az irodával a postamesternél helyeztetett el. Megérkezése után a már seblázban szenvedő tábornok Déván azonnal intézkedett, hogy a segédhadnak még meg nem érkezett részét fölkeressék és Dévára vezényeljék ; e végből a bihari lovas nemzetőrök egy