Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
608 VASÁRNAPI ÚJSÁG 37. szám. 1880. xxvii. évfolyam. Barótiné. Igen, igen, tiszt ur, én is kérem önt, szánakozzék e szerencsétlenen. Tiszt. Ám legyen, valóban részeg . . . Mészáros. Nem vagyok, ha mondom, a ki ... . I Tiszt. Csitt! ereszszétek el. Most takarodjál, de ha még egyszer csak a bor színét látod, jaj neked ! (Visszamennék mindnyájan helyeikre. Szirmai félrevezeti a mészárost s halkan beszélget vele.) Komédiás. Oh átkozott kéz, vagyis inkább harapófogó ! holtom napjáig torkomon lesz a nyoma. S kinek köszönjem életem megmentését? hadd lám, kinek van teli a pohara ? annak az öreg urnák. (A lakatoshoz megy.) Érdemes ur, lelkem barátja. Köszönet önnek a festészet, színészet és költészet nevében, miket képviselni van szerencsém. Lakatos. Őszintén megvallva, uram, nem értem önt. Komédiás. Én festő, színész és költő vagyok egy személyben. Ón az imént megmenté életemet. Köszönöm, uram, önnek hőstettét. Lakatos. Téved ön, én közel sem voltam; az egészen elveim ellen van, hogy veszekedők közé elegyedjem. Komédiás. Szivem barátja, ön túlságosan szerény. Én igen jól tudom, hogy ön ragadt ki ama vasgyuró körmei közül, s én meg nem állhatom, hogy barátságát meg ne köszönjem, s egészségére ne igyam. (Fölveszi a lakatos poharát.) Sokáig éljen ön ! (Kiiszsza, illedelmesen meghajtja magát, s el.) Lakatos. Már ez mégis több, mint sok. Ma arra vagyok kárhoztatva, hogy minden ember az én poharamból részegeskedjék. Milyen fátum! Toivaj. Most ez egyszer csizmadiát fogtam. Azt reméltem, hogy erszényt, vagy legalább zsebkendőt húzok ki, s ez a hitvány levél akadt kezembe. Fölbontottam, de mi haszna, ha nem tudok olvasni. Pedig ki tudja, milyen szép szerelmes levél, mennyi sóhaj és csók van benne ! üsse patvar, én nem veszem hasznát. (Eldobja a levelet.) Szirmai. Nos érti már a dolgot ? átlátja ugy-e, hogy jól cselekedtem ? rágalmaztam önt, az igaz, de e rágalommal talán életét mentettem meg. Mészáros. Valóban életemet mentette meg ön, édes ur, és én köszönöm önnek e szívességét, és ha ön a hazát szereti, úgy életem az öné, mert lássa ön, én szegény és tudatlan ember vagyok, de azért szeretem ám a hazámat, pedig nagyon ! Szirmai. Azt láttam, barátom, és azért igyekeztem önt megmenteni. Mészáros. Köszönöm, köszönöm, de ez mégis
