Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
VASÁRNAPI ÚJSÁG 609 37. szám. 1880. xxvii. évfolyam. siralmas, kétségbeejtő állapot! ha az ember szabadon beszél, részegnek kell magát elismernie, hogy föl ne akaszszák ! Szegény, szegény édes hazám ! Szirmai. Fájdalom, hogy igy van. De vigasztalódjék, barátom, tudja azt a nótát, hogy «ne szo- morkodj, légy vig, nem lesz ez mindég igy!» Mészáros. Óh vajha ne lenne! vajha érnénk jobb időket! .......Uram, a beszéd után nem indulh at mindig az ember, mert a nyelv kétszinü portéka, az isten verje meg; nem a beszédéből önnek, hanem a szeméből úgy ítélek, hogy ön becsületes hazafi. Uram, ha kezdeni találnak önök valamit, ne felejtse nek ki engemet; én szeretem a merész játékot, melyben az ember a fejével játszik a hazáért. Úgy sincs egyebem ennél a rossz fejnél, hadd áldozzam legalább ezt a hazának, ha szükséges. Különb fejeket csapott már le a hóhér, mint ez az enyém ; nem lesz érte nagy kár. Én nem veszitek vele semmit, a haza pedig nyerhet valamit. Ha szükség lesz rám, csak a veszett mészárost tudakolja, mert úgy hívnak közönségesen .......minden e mber útba fogja igazítani. Isten megáldja ! (Szirmai melegen szorítja meg kezét, s visszamegy helyére ; a mészáros hátrafelé ballag, a levelet megpillantja a földön s fölveszi.) Levél, a bizony, ismerem a formájáról; ha nyomtatva volna, el is tudnám olvasni, de az ilyen tyukvakarás úgy tánczol a szemem előtt, hogy nem boldogulok vele. Pedig szeretném tudni, mi van benne ? még sohasem olvastam levelet életemben. Különben nem lehet valami fontos Írás, mert gazdája ihol feltörte, kétségkívül el is olvasta, azután elhajította. Mindegy. Megtartom; megboldogult édes apám szokta volt mondani, hogy vedd föl, fiam, a mit találsz, ha egy fületlen gomb is, mert nem tudod, mikor veszed hasznát. Hm, hát én részeg vagyok, részegnek kell lennem, hogy torkomra ne forrjon a szabad szó ...........(El-) ( Karajjá jön. Lassú, gőgös lépésekkel járja körül a színpadot. Beléptével minden zaj lecsendesi'd. A merre megy, a mulatók lekapják f'övegeiket, s mélyen meghajtják magokat, s egyenként halkan kisompolyognak. Karaffa egyik-másik úrral szóba ereszkedik, s négy szem közt titokteljesen beszélget.) Mária. Utálatos szörny ! inkább a kígyót vagy békát nézem, mint ez undok embert. Gödréből úgy pislog kifelé szeme, mint barlangjából a prédát leső vadállat. Mennyi vért ivott már, s mennyit fog inni még, és arcza mégis olyan sápadt! . . . olyan, mint a halál, mely mindig életet eszik, s még sincs élete. Én fázom! Szirmai. Ha ismerném a félelmet, ez az ember az, a kitől félnék. Mily förtelmes alak ! valódi képe ama pokoli hatalomnak, melynek ő teremtménye, a bécsi kormánynak. Egymáshoz méltók igazán. És ezen ördögi ember, vagyis emberi alakba öltözött ördög a zabla, mely szájadat vérzi, melylyel féken tartanak, óh hazám, te szabadságra termett dicső mén ! . . . . mi tartóztat, hogy kardom hegyére tűzzem szennyes életét ? .... átok, átok! ha megölöm, akad helyette más, és egy helyett tiz, és rossznál rosz- szabb. Minél büdösebb a szemét, annál több, annál undokabb férgek teremnek benne. Nem a zablát kell eltörni, hanem a kezet elvágni, mely azt fogja. Csak I mm* !■ H !| ' !l;. Ü l KÉSZLET A JASZENOVA-ANINAI VASPÁLYÁRÓL.
