Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és / egész évre 12 írt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: > félévre _. 6 « Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: / egész évre 8 írt félévre... 4 « Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: / egész évre 6 frt Külföldi előfizetésekhez a postailag \ félévre ... 3 « meghatározott viteldij is csatolandó. 37-ik szám 1880. BUDAPEST, SZEPTEMBER 12. XXVII. évfolyam. VIRÁG BENEDEK. (1752—1830.) Ez Év január 23-án múlt ötven éve, hogy Virág Benedek, kit még Berzsenyi előtt I tiszteltek meg «a magyar Horácz» nevé­vel s kit utóbb «a nemzeti szellem tüzes ébresz­tőjének» szintoly találóan neveztek el kortársai, az örök álomra hunyta le szemeit. Bemetei egyszerűségű magányában, senki, egy barát, rokon, egy cseléd sem volt mellette, még egy kis mécs sem virasztott ágya fejénél, mikor hir­telen a halál utolérte. Reggel halva találták. Tisztelői nagy sereggel kisérték a budai teme­tőbe a «szent keblű» öreget; de sírját soká egy kis fakeresztke jelölte csak. Vörösmarty ne­hány év múlva irta sírjáról e szép epigrammot: Hamvait e környék fedi a szent keblű Virágnak ; Sírja fölött régen kis fa keresztje bedőlt. Emléket neki egy jobb kor fog tenni, öröklőt, S azt, hogy hű fia volt: a Haza jegyzi reá. A ledőlt kis fakereszt helyére ugyan, hálás tanítványa Reseta egyetemi tanár csinos kőke­resztet állított, melyet uj gránittalapzattal s vasrácsozattal közelebb láttak el, de a «méltó s öröklő» emléket, és a jobb kort, mely azt fölál­lítsa, még várja az egyszerű sir. Nem várja talán soká már. A kegyelet, ha­lálának félszázados fordulója körül, emlékün­nepet s ez alkalomra a háznak, melyben élete utolsó szakában sok évig lakott és meg is halt, emléktáblával földiszitését indítványozta. Az emléktáblát immár ünnepélyesen leleplezik e hó 13-án, s el lehet mondani, hogy «Azt, hogy hű fia volt: a Haza jegyzi reá». Ugyanazon alapból, mely közadakozásból gyüjtetett, krisztinavárosi sírkeresztjét is styl- szerüen restaurálták, a megmaradó összegből pedig ösztöndíjalap létesittettik, melynek kama­taiból a magyar nyelv tanulásában kitűnő ifjak nyernek évenkint buzdító jutalmazást. De legmaradandóbb s hozzá is legméltóbb emléke leszen Virágnak, ha egyfelől teljes és irodalmi becsű életrajza — melyhez az adatok gyűjtése szintén erélyesen megindittatott — avatott kéz által elkészülend s munkáinak — melyek nagy részét a rohamosan haladó kor s újat ujjal cserélő ízlés divata korán, meg nem érdemelt feledésbe merité — teljes és kritikai kiadása szerkesztetik, hogy az irodalomtörténeti mozzanat, melyet Virág képvisel, ha meg nem örökittethetik már, a mi lehetetlen is volna, méltánylólag helyeztessék megérdemelt vilá­gításba. Ki volt Virág Benedek? szinte kérdezni kell a mai nemzedéknek; s mik érdemei, melyek méltók, hogy sírja, fél század múlva, újra fel- hantoltassék ? Virág Benedek egyszerű pálos barát, a II. József által a múlt század utolsó negyede elején feloszlatott szerzet tagja; költői irodal­munkban a klasszikái iskolának a múlt század végén és a jelennek elején, Révaival legkitűnőbb képviselője, Berzsenyinek előfutója, s a mel­lett a magyar történeti prózának, és benne a nemzeti szellemnek egyik elsőrendű képviselője. Életének külső története a mily egyszerű, oly megindító. 1752-ben született, Somogy vár­megyében, Nagy-Bajomban. Tanulását Nagy- Kanizsán kezdte, Pécsett folytatta; huszonhárom éves korában a Pálosok szerzetébe lépett, hol a bölcsészetet s ismét Pécsett a hittudományt hall­gatta. 1781-ben, huszonkilencz éves korában, szenteltetett föl s tette le végkép a szerzetesi fogadalmat, melyet híven megtartott, még mi­kor szerzete -— 1786-ban — feloszlattatok is. Székes-Fehérváron kezde tanítani a gymná- ziumi osztályokban s e hivatalát páratlan buz- gósággal, sőt lelkesedéssel folytatta a szerzet föloszlatása után is; a latin költészet szellemé-

Next

/
Thumbnails
Contents