Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
HAZÁNK S A KÜLFÖLD. 757 mig azok csere utján kereskednek, addig ez mindent készpénzzel fizet, mert a fővárosi embernek egyik fő életföltétele a pénz. Fő jellemvonása, hogy az általad eladandó tárgy vagy ruhadarab értékének legfelebb harmadrészét Ígéri, s ügyes tapintattal igyekszik kitudni: szorultságból bocsátod-e valamely ruhadarabodat áruba, s ha ő azt észre vette, akkor hiába minden erőlködésed, mert egy fillérei sem ád többet az Ígért árnál. Ha már egyszer a házaló társadalomból egyik tagnak valamidet oda kínáltad és az általa Ígért árért nem adtad oda, akkor biztos lehetsz róla, hogy az nap lakásod udvarában azon városnegyed minden házalója fogja hangjának képességét és terjedelmét produkálni, de bármelyiket hivjad fel, egyik sem fog többet Ígérni az elsőnél. Ha fiatal ember vagy, és kapud alatt találkozol a házalóval, bizonyosan megszólít; ő az, ki mindig kész kisegíteni a szükségből, persze nadrágod vagy csizmád árán. Legkeresettebb cikkei közé tartoznak az ócska ruhadarabok, mert ő kopottból újat csinál. Mindegyiknek meg van saját szabómühelye vagy egy lerakodó helye s a zsidópiacon boltja, hol az átváltozott ruhadarabokat a máminak és fiainak kötelessége az avatatlan vevőnek minél nagyobb árért nyakára sózni, a mely hivatásnak ők igyekeznek is megfelelni, mert ha vidéki ember halad el boltjuk előtt, minden tőlük kitelhető [ ékesszólással, sőt még tettleges erővel is törekesz- nek őt boltjukba beterelni. A képünkön látható alak az öreg Izsák atyafi; ö is a házaló társadalomból való, a fővárosban sokan ismerik jókedvéről, melyben egészen elüt többi melancholikus társaitól. Azért hogy ő hét köznap lyukas csizmában, kopott pepita-nadrágban jár, meg hogy felső kabátján az utolsó pity- kegombtól fel a hosszú huszárgombig a gomboknak minden neme feltalálható: azért őneki megvan ünnepi köntöse is, mi több : Ízléssel bútorozott szobája is ; jha! ö tud élvezni is, és még a művészet iránt is bír némi fogékonysággal, mert élete párjával eljár a német színházba megnézni a „Schöne Helénát“, meg olykor szombaton a nemzeti színházba, az operába. Mindezek dacára Izsák atyafinak gyönge oldalai is vannak, s egyik különösen, hogy igen szeret dicsekedni az ő gseftelésével, miszerint őt még nem csalta meg senki. A házalót sokan megróvják azért, hogy lehető olcsón igyekszik venni s a megvettet lehető drágán eladni. Ez eljárás különben a kereskedelem első alapelve, melyet megrónak a házalóban, de nem a fényes kirakató kereskedéseknél. S miből is éljen házalónk, ha egy-egy rósz csizmaszáron, lyukas nadrágon, tört talpú rézgyertyatartón stb. nem iparkodnék nehány krajcárt nyerni? Elég fáradsággal szolgálja meg. Különben lehetetlen, hogy némi tisztelettel ne tekintsek ezen hidegben, melegben, fagyban és lucsokban egyaránt örökkön mozgó, patriarchálisán piszkos és rongyos alakokra, mert a hol a nyomor kétségbeesik a holnapra betevő falat kenyér miatt, ők ott vannak segélyükkel; igaz hogy néhány krajcárukért holmi rósz kalapot, abrincsdarabot, elhasznált medicinás üveget, vagy akármit —• csak valami legyen — kívánnak cserébe; de a nép legszegényebb osztálya igy mégis csak hozzá jut ahhoz a pénzhez, melyet semmiféle bank nem kölcsönzött volna karimában kalapja vagy elhasznált medicinás üvegjeire. S tisztelem még e bozontos alakokat, mert van szivük. Ne beszéljetek nekem grófok, hercegek nagylelkűségéről, Eszterházyaknak a nemzet számára használatúi adott s aztán elkótyavetyélni szándékozott képcsarnokáról! mikor csak épen most olvasok egy helyi lapban következő, egyszerű, de megható újdonságod „Egy ó-budai szegény asszony házában e na- dokban birói árverés volt. Az odagyült zsidó házalók látván az execuciót szenvedő nő nyomorát, rögtön gyűjtést rendeztek maguk között, azután az ingóságokat árverés utján megvették, a pénzt lefizették 3 a holmit az asszonynak visszaadták. Legnemesebb tett bizonyára az, midőn maga a nyomor gyakorol jótékonyságot a nyomor iránt!“ Viola F. Petőfi a respublikáról. Petőfi Sándortól 1848-ban,a márciúsi napok után j Ezen, sem lapban, sem gyűjteményekben meg egy költemény jelent meg önálló nyomtatásban, nem jelent költeményt — bár az most már csak melynek refrainje minden versszak végén ez : történeti s irodalmi érdekűnek tekinthető — nem „Nincsen többé szeretett király.“ I tarthatjuk időszerűnek itt lenyomatni; költői be-
