Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

758

HAZÁNK S A KÜLFÖLD.

cse sem oly különös — Petőfi egyéb müveihez képest, —• hogy az olvasó o mulasztás miatt valami nagy fogyatkozást szenvedne.

De azt megemlitendönek tartjuk, hogy Petőfi ezen kérdéses költeményének 1848-dikai hatása nagyon elevenen illusztrálja a már akkor mindenfelől fenyegetett s részben meg is támadt nemzet azonkori érzelmeit s politikája irányzatát; megjegyzendőnek véljük, hogy még 1848. derekán Petőfi lantjának trónrengető zúgása a nemzet többsége kebelében nem viszbangzott, s bár a feltámadt reactió, bár honvédseregünk egyik vezére szakadási törekvéseket vetett szemünkre: a magyar akkor is ragaszkodással fordult azon dynastia felé, melynek legközelebbi környezete szabadságát s életét kioltással fenyegető.

A közvélemény ily hangulata, a nemzet ily érzelmei magának Petőfinek soraiból is kitűnnek, mely sorok a jövő azon történetírása előtt is becsesei birhatnak, mely történetirás nemcsak a tényeket, hanem azok kifejlődése okait is tekinti.

Petőfinek saját, „ A királyokhoz“ cimü és „ Nincs többé szeretett király“ refrainben végződő költeményére vonatkozva irt s közzétett sorai következőleg hangzanak:

„Pest május 27. 1848. — Bocsásson meg a haza, hogy most, midőn minden pillanata oly drága, oly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a közönségtől ezen egy-két percet nem merném elrabolni.

Tény, hogy még a márciusi napokban is

a magyar nemzet egyik kedvence voltam

.........

n

ehány hét s ime egyike vagyok a legyülöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiúi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani reám. Több uj- ságlap nem átalta magát pelengérré tenni, hogy nevem rá szögesztessék.

Nem szükség a világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk fel akárhol e nagy könyvet s egy lapjából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tarpeji szikla, melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajit- sák. A népnek mulatság kell.

Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velem az ujjongató sokaság, nem részegitett meg a rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélélekjelenléttel vártam a letaszítás pillanatát és

ennek köszönhetem, hogy nem a fejemre, hanem talpra estem!

Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és koszorútlanúl, de állok.

Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemot lelökni, miért nem löktetek orosz lánok barlangjába ? hadd szakgattak volna szét e vad, de nemes állatok! . . . . miért löktetek ide, hol a csúszómászó férgek hemzsegnek ? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos : undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos-lelkű fickók hizlalják rajtam piszkos nyelvüket, miket eddig csak arra használtak, hogy az uralkodott önkény kegyelmes sarutalpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek.

De bűnös ember vagyok e vagy nem? mit vétettem ? Egy verset Írtam, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a minisztériumban nincs bizalmam.

Ákkortájban úgy viselte magát a minisztérium, hogy igazán nem bizhatott benne az, a ki féltette a hazát; ezt pedig csak az félti, a ki szereti. Kül- és belháború fenyegetett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a minisztérium; Jellasics föltűzte Horvátországban a leg- nyilvánosabb pártütés zászlaját, s a minisztérium' úgy bánt vele, mint dacos gyermekével a majom, szeretető anya, az ember nem tudta, cirógatja-e vagy pofozza? s ezekhez járúlt a budai vérengzés .........itt a haza szivében, a minisztériumnak

c

saknem szemeláttára aprittatta egy idegen zsoldos a magyart!

Ha ilyen kétségbeejtő körülmények között kikiáltom bármily válogatlan szavakkal, hogy nem bizom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, ki nem tudja, mi a hazaszeretet.

Hallgatni mindig könnyebb mint beszélni, s a ki figyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet; de igenis ellensége az, a ki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bizom a minisztériumban, nem akartam én őket elkergettetni, hanem ösztönöztetni általatok arra: viseljék magokat úgy, hogy átalános bizalomb >n, szeretőiben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidőljenek a rúd mellől, hanem hogy sebesebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rósz. Ha