Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
41. SZÁM. 1881. XXVIII. avYOl'.AM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 653 Ezalatt a magyarság folytonosan előre nyomult; mikor pedig elérte Fehéregyházát, Bem a helységtől balra kiküldött nyolcz ágyút s fedezetül négy zászlóalj gyalogságot. Harczi vonalának jobbszárnyán volt a lovasság, a balon pedig több zászlóalj. Liiders és Szkáriátin a 7-ik számú üteg állása mellett emelkedő dombról nézték a magyar oszlopok mozdulatait. Lüders féltizenegykor átadta Szkáriátinnak a vezérletet s Engelhardt csapatához akart vonulni; azonban alig kezdett lefelé haladni a dombról, már a magyarság egyik ütege megnyitá a tüzelést s egy ágyúgolyó mellén találta Szkáriátint, kit rögtön a városba szállítottak, hol négy óra múlva ki is múlt. A sereg vezérletét ívin vette át. Laders e közben megfordult Engelhardt csapatánál, kiadta a rendeletet s visszatért a harczvonalhoz, hol már makacs harcz folyt. A magyar tüzérség tüzelése mindinkább erősbödött. Ennek védelme alatt a gyalogság egy része rohamot intézett a lyublói ezred 2-ik zászlóalja és a vadász-zászlóalj két századától megszállt magaslat ellen. A támadó gyalogság erősbitésére siető gyalog csapátok nyilvánvalóvá tették Bem szándékát, azaz: visszanyomni az egész hadállás kulcsát képező jobb szárnyat. Ebhez járult az ütegek megerősítése olyannyira, hogy délutáni egy órakor már 12 ágyú működött az oroszok ellen. A tüzérség mesteri tüzelése elárulta Bem jelenlétét; a nagyobb közökre elhelyezett ágyuk ugyanis szinte | minden lövésnél összpontosították a tüzelést az orosz hadállás valamely pontjára s a jobb szárny ellen működő s folyton erősbödő gyalogsággal egyetemben tetemes károkat okoztak. Segesvár lakói, az első lövés hallatára befogván lovaikat, s szakadatlanul vitték a sebesülteket a bekötö- zés helyére. A magyarok minden lehetőt megtettek a jobb szárny ellen, de az oroszok az erdőben konokul tartották magukat; többször támadtak a magyarok szuronyt szegezve, s mindannyiszor visszaverettek. Két óra táján azonban mégis közelebb nyomultak, s oly erősen kezdtek támadni, hogy ívin jónak látta két századot küldeni erősítésül az 1. lyublini zászlóaljból; azon felül a 6-ik könnyű üteg divíziója Liiders parancsára az attól balra fekvő pataknál, szabadabb helyre állíttatott fel; az uhlánu- sok és a kozákok előre nyomultak, fenyegetendő a magyar jobbszárnyat. Négy óra tájban a 7-ik könnyű üteg már ellőtte minden készletét s a helyzet kritikussá válhatott volna, ha Lüders, ki nem sokkal előbb értesült arról, hogy a marosvásárhelyi utón ellenség nincs, nem küldi a csatasikra a 4-ik üteget, mely rögtön felváltotta a 7-iket; ugyan ekkor elküldé a lovasságot is a magyar jobb- szárny megkerülésére. Bem látva a megkerülési mozdulatot, a harczvonallal szöget képezve állította fel huszárjait s folytatta kegyetlen támadását a jobbszárny ellen; de minden siker nélkül. Öt óra körül az orosz tüzérségnek sikerült két löporzacskót fólszakitani; a lovasság Lüders parancsára rohant a magyar huszárokra, visszaszorította őket s hátrálni kényszerűé a jobbszárnyon álló gyalogságot. Ez a mozdulás jeléül szolgált az oroszoknak az átalános támadásra. A tüzérség előre nyargalt s szórni kezdé a kartácsokat; a lovasság pedig szétrobbantotta a jobbszárny karré- ját. A magyarok csakhamar hátrálni kényszerültek, a mit nagy rendetlenségben tettek meg; azonban a minden oldalról rájok rohanó uhlá- nusok és kozákok az úttól és Fehéregyházától jobbra fekvő ugarolt földekre szőriták őket, hol úgy a gyalogság, mint a tüzérség csak nagyne- hezen birt mozogni. Ez csak növelte a rend fölbomlását. Ha elfoglalhatták volna Fehéregyhá- zát, ellenállhattak volna a lovasságnak s rendbe is jöhettek volna, de e falut izihen elfoglalta az orosz gyalogság. Fehéregyházán túl a magyar csapatok közt már teljes rendetlenség uralkodott; az uhlánusok és a kozákok élve az alkalommal, folyton üldözték a menekülőket s nem engedték őket rendbejönni. Az üldözés Ördögfalvánál a teljes sötétség beálltával ért véget. A magyarok körülbelül 1200 halottat, 500-nál több foglyot, 8 ágyút, 4 lőporzacskót, nagymennyiségű fegyvert, sok társzekeret — megrakva élelemmel s más vagyonnal—vesztettek. A szekerek közt volt Bem kocsija is, minden rajta levővel és iratokkal; az elvett tárgyak közt ama diszkard is, melyet Kolozsvár polgáraitól kapott, s mely ma a czárszkoje-szelói arzenálban van. Bem, bár lábán csak könnyen volt megsebesítve golyótól, az átalános futáskor alig birt megmenekülni, mit is az által ért el, hogy oda hagyta kocsiját s lóra ült; az úttól balra eső mezőnek irányozva futását mocsárok közé jutott, hol másnap reggelig rejtőzött, s csak ezután érte el nagynehezen Keresztúri A veszteség orosz részről a következő vala: 1 tábornok s 40 ember a legénységből megöletett; 2 törzstiszt és 145 ember a legénységből megsebesült; 5 tiszt és 33 közlegény könnyű sebet kaptak. A segesvári csata Bemnek utolsó működését képezi a Székelyföldön. Azon tettét, hogy az orosz főhaderőt 6—7 ezredből álló seregével támadta meg, könnyelműségnek lehetne nevezni, ha nem világíttatnék meg Lüdersnek Paskievicshez intézett jelentése által, melyből kitűnik, hogy Bem tévedésben volt a Segesvárnál levő haderőről, azt hívén, hogy csak kisebb csapattal van dolga. Különben nem szabad feledni, hogy Bem átalában nem irtózott a döntő ütközetektől. Ez az erélyes taktika, mely az osztrákok ellen gyakran sikerült, megfelelt serege szellemének, mely vitéz volt, de rosszul fegyelmezett. Katonáiban csak támadással tarthatta föl a bátorságot, s minden visszavonulás köny- nyen fajult rendetlen futássá és rendesen csüg- gedést okozott. Meg kell adni, hogy katonái jellemét s a terep sajátságait nálánál jobban kiaknázni nem lehetett, s hogy bár csekély számú volt serege, megtett minden tőle telhetőt. Majd itt, majd amott támadva elvonta ellenei figyelmét s kétségben tudta tartani terveit illetőleg. Most, miután a Székelyföld elveszett működése számára, s a szövetséges seregek hálózata mindinkább összébb vonultjkörülötte, csak két ut állott előtte : vegy erővel törni rajta keresztül, vagy pedig mesteri manőverrel. Az előbbi nem sikerült, de azért nagyon ügyesen használta fel az egyedüli utat, mely neki nyugaton kínálkozott, és azzal a mesterfogással, melylyel a télen Puchner ellen élt, átsiklott az orosz sereg közt, s ott ütötte fel fejét, ahol leg- kevésbbé várták. Oroszból Cs—Y L. * Az orosz írónak a segesvári csatáról irt ezen hézagos rajza több irányban némi megjegyzéseket tesz szükségesekké. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ezen csata-leirásban csak az orosz és osztrák táborkari adatok s hadijelentések haszoáltattak fel s nem egyúttal a magyar j hivatalos adatok is. Nehéz is lett volna ezeket felhasználni, miután ezek — tudomásunk szerint — sem akkor, sem később tüzetesen össze nem állíttattak s Bem seregének egyes részeiről, e részek számszerű erejéről s a csata kezdetén történt felállításáról, valamint a csata folyama alatt tett mozdulatairól csakis egykorúnk s a csatában részt vett egyének nyilatkozatainak gondos egybevetése után lehetne megközelítően szabatos képet alkotni magunknak. Az orosz iró Lüders segesvári hadtestének egész létszámát nem közli. E hadtest az osztrák táborkari adatok szerint 10 zászlóalj gyalogságból, 14 lovas századból, 4 egész üteg tüzérségből állott s összesen mintegy 12 ezer főnyi erőt képezett 32 ágyúval. E szám alatt pusztán a kom- battáns elemet kell érteni s ebben az utászok, szekerészét stb. nem szerepelnek. A gyalogságban több vadász zászlóalj s a lyublini ezred volt, a lovasságot az odesszai uhlánus ezred s az első doni kozák ezred képezé. Voltak azonban egyéb ezredek is egyes zászlóaljak s illetőleg századok által képviselve, mind a gyalogságnál, mind a tüzérségnél. Bem haderejét mind az orosz, mind az osztrák források mintegy 7000 főre teszik 12 ágyúval. Ez azonban kézzelfogható nagy túlzás. Bem hadereje ugyanis nem állott egyébből, mint azon kis sereg maradványaiból, melylyel ő julius 22- én Moldvába tört. Ez állott a betörés előtt 2000 gyalog és 1000 lovasból. Ezenkívül magához vette Damaszkin hadtestét, mely julius 23- án Inczédy divíziójával s 3 zászlóalj erősítéssel együtt tett 5000 embert minden fegyvernemből. Összesen lenne e két csapat 8000 fő. Ámde Bem a maga csapatával julius 20-án és 21-én Clam-Gallas osztrák tábornok ellen csatázott Szemerja és Szepsi-Szent-György között, 22-én az ojtozi szoroson Moldvába tört, 23-án Ustrugojf orosz tábornok seregével Hirsa mellett ütközött, de miután a várt önkénytesek és segédcsapatok sehonnan nem érkeztek, 25-én már ismét visszajött az ojtozi szoroson Erdélybe. Ha figyelembe veszszük, hogy e kis csapat hat napon át háromszor ütközött s folytonosan erőltetett menetekben ki Moldvába s onnan Erdélybe vissza, már julius 30-án Udvarhelynek s onnan Maros-Vásárhelynek kerülve Segesvár közelében volt, s ha figyelembe veszszük, hogy ekkor már a sereg önkénytesek által soha nem szaporodott, ellenben a sebesültek, kifáradtak elhagyásával s szökésekkel is folyton fogyott, e csapatot az eredeti létszám felénél többre semmiképen sem vehetjük fel. Ugyan e sorsa volt Damaszkin hadtestének is. E hadtest julius 23-án Grotenhjelm orosz hadtestével szerencsétlenül ütközött , mind Szász-Régennél,mind Radnótfájánál s innen Maros-Vásárhelyre vonult vissza. Itt vette őt fel Bem a maga seregébe s az ekként egyesült két sereg itt becsültetett hozzávetőleg mintegy 6000 főre. De még e sereg sem volt az, melylyel Bem Ördögfalva — máskép Héjasfalva — és Fehéregyháza felé vonult, mert ennek is egy, noha kisebb részét, mintegy 2000 embert Gál Sándornak engedett át. Ä minek az volt indoka, hogy Bem terve szerint Lüders-nek Segesvá rótt álló seregét egyszerre két oldalról, úgy mint nyűgöt felől az udvarhelyi utón Bem-nek, észak felől pedig a vásárhelyi utón Gál-rmk kellett volna megtámadni egy időben, összevágó terv szerint. Liiders maga is igy számított s ettől félt s félelme nem is lehetett alaptalan, mert ha a támadás csakugyan igy történik, az a hadsereg, A A Ji orosz csapatok állása. B.JB A magyarok. A segesvári csata 1849. julius 31.
