Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
Petőfi utolsó költeménye. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak? S ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, a mint Megértük ezeket mi mind : Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higyjen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy örült, rémülésteli, Zavart ész meséjének ? (Mező-Berény, 1849.) Midőn Petőfi jelen művét a korán elhunyt nagy költő utolsó költeményének nevezzük, ezt az eddigi közhit ellenében igazolnunk kell. Eddig ugyanis Petőfi utolsó versének az Itt a próba... kezdetű költemény tartatott, melyről azt hittük, hogy Erdélyben, talán kevéssel a rá nézve is oly gyászos kimenetelű segesvári csata előtt irta. Petőfi egykori nejének nemrég bekövetkezett halálakor hátrahagyott irományai közt megtaláltatott a Petőfi Sándor saját kezével, idő rendben összeirt költemények legutolsó fogása is. Nehány, szintén még sehol meg nem jelent költemény után következik az Itt a próba kezdetű ismeretes költemény, s alájegyezve, mint Íratása helye, a költő saját kezével: Pest. Mielőtt t. i. Petőfi beindult volna az oroszok betörésekor Erdélybe, utolsó csatáira, megfordult Pesten is. Az Itt a próba után még csak egy költeményt találunk bejegyezve, s az épen az itt közlött Szörnyű idő . . . , alatta Íratása helye, Mező-Berény, tehát útban már Erdély felé. Bizvást állíthatjuk tehát, hogy ez a költőnek utolsó fennmaradt műve. S lapunk-szerencsésnek vallja magát, hogy e ritka becsű ereklyét napvilágra hozhatta. Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elöl a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Beh kijutott a részed Isten csapásiból, oh hon, Folyvást arat határidőn Két kézzel az enyészet.
