Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

28 kivált a népszínműveket kitűnően szokta előadni, mely körülmény a nem magyar ajkuakra is nagy vonzerővel birand. Ugyan e társulat a mint hall­juk, a miskolczi színházért folyamodott; és bizonyo­san nem siker nélkül. ** A székesfehérvárilelkeshölgyekkoszo- rujából egy szépreményü virágszál hullott ki, me­lyet a halál fagyos lehellete tört le. A mindenkitől tisztelt, s még hetek előtt az élet teljében viruló bájos hajadon, Réh Anna k. a., közelebb meghalt, s közrészvéttől kisért koporsóját az elmúlt év utolsó napján tették le a sz.-fehérvári temetőbe. Vele egy igazán érző honleányi kebel szűnt meg dobogni, s halála a megszomorodott családon és tisztelőkön kivül az irodalomnak is veszteség, mert általa leg­buzgóbb pártolónőinek száma egy gyei megkevesült. ** Lakatos Sándor győri tánczművész „Kinizsi tábori táncza“ czimü „balletet“ (?) szer­zett, négy szakaszban. I. szakasz. Huszárok táncza Kinizsi sátra előtt. II. szakasz. Markotá- nyosnők táncza. III. szakasz. Kinizsi lakomája. IV. szakasz. Bucsutáncz a harcz előtt. — A tánczszerzeményhez illő zene írására Doppler Ká­rolyt szándékozik felkérni. Lakatos jelenleg a m.-óvári ifjaknál tanitgatja be az „ősapák tobor- zóját.“ ** Marosvásárhelyen dec. 1-én megnyílt az újonnan alakult olvasóegylet. ** Szeben vidékén múlt hó közepén a vihar mintegy 50 távirdai oszlopot kidöntött. Felállítá­sukra a szükséges intézkedések azonnal megté­tettek. ** Szép jelenség, hogy a győri kereskedő­segédek, betegápoldájuk javára január 19-én táncz- vigalmat adnak. ** Az ausztriai birodalomban megjelenő hirlapokról következő statisztikai kimutatást ad egy bécsi lap. Német nyelven 174, lengyel nyel­ven 4, szerb- illír- ruthen-és tót nyelven 26, olasz nyelven 107, orosz nyelven 1, görög nyelven 1, magyar nyelven 37 újság jelenik meg. Magyar lap azonban jóformán több van. ** A Kolozsvári Közlönyből : „Egy itteni aranyművesnél alkalmunk volt látni szépművü tálczán egy pompás irószekrénykét, melynek hát­részén lant emelkedik, s e fölött diszes óra jár. Az egész mű ezüstből van kiállítva valamint a tálcza is; az előlapon ez áll : „Brassai Samunak kolozs­vári tisztelői. 1859. jan. 1-én.“ — Erre vonatko­zólag nagyon ideillenek egy tárczairó szavai : Brassai Sámuel urat sokoldalú miveltségeért mint hiszik, az akadémiai rendes tagság is megillette volna; — no de, nem csupán az az elismerés dip­lomája, melyet az akadémia osztogat. ** Szabó József szintársulata odahagyván Aradot, jobb pártoltatás reményében Szegedre költözött. ** László nyugdíjas szinész dec. 28-án lépett föl először a kolozsvári színpadon mint Bois Joli az „Elet színfalaiban“, s nagy közönség jelenlété­ben viharos taps, és egyéb kitüntetéssel fogad­tatott. ** A Győrött működő jeles vidéki szinész Rónai, néhány vendégszerepre meghivatott Kolozs­várra. ** Kolozsvárott a színház javára dec. 20-án előadást rendeztek, melynek 825 pft. 15 kr. jöve­delme lett. ** Felsőbányán műkedvelői társulat mű­ködik. Közelebb az utczai koldulás megszünteté­sére, s illetőleg a kisdedóvodai alaptőke gyarapi- tására tartott előadásokat, melyeket a kellő szem­pontból ítélve meg, művészi tekintetben is eléggé sikerűiteknek mondhatni. KÜLFÖLD. ** Béranger végrendeletének végrehajtói felszólítást tesznek közzé, miszerint mindazok, kik a nagy költőtől egy-egy levelet birnak, szívesked­jenek azokat a kiadásban levő „Béranger leveled­nek minél teljesebb kiállítása végett átengedni. ** Sokan szeretik a fogfájást chloroform alkalmazása által gyógyítani, vagy legalább enyhí­teni. Ez azonban könnyen veszélyes lehet, mint azon közelebb előfordult eset is bizonyítja, misze­rint Berlinben egy fiatalember chloroformos ken­dővel boritván be este fájós fogát, reggel halva találtatott. **Francziaországban kiszámították, hogy összesen 140 millió patkány van e világon. ** Versailles-ban egy derék fiatalember, nővére csábitójával párbajra kelve, ettől halálosan megsebesíttetett. ** Borzasztó rajzot hoz a londoni „fedél- telenek“-ről a „Times“ egyik közelebbi száma. Mikép lehetséges Anglia számtalan emberbaráti intézetei mellett a fényes város utczáin akkora s ilyen nyomor, alig elképzelhető, pedig valóságos, fájdalmas tény. Hogy az úgynevezett „Workhou- se“-ok, melyeket a szegény-adóból tart fen a kor­mány, nem fogadhatnak fel minden lelket, az tudva van; hanem annál szomoritóbb körülmény megint, hogy azon nyomorultak, kik a Workhouse-okból is kiszorulva, nyáron a parkokban, télen a kapuk szögleteiben, hidak alatt vagy egyéb lyukakban húzzák ki a csikorgó éjszakát, nagyrészt erőtlen öregek, és gyámoltalan gyermekek. Hozzájárul e szánalomraméltó teremtmények nyomorához még saját tudatlanságuk; nem is képzelik, hogy ők követeléssel is fordulhatnának a hatóságokhoz, s ha a Workhouse-ok jóltartott szolgái által gorom­bán elkergeti ettek, jóllehet bűnük nincs, boldog­nak érzik magukat, ha az elkergettetésen kivül még ütlegekben is nem részesülnek, s a rendőr­szolgák utjából alázatos sompolygással kitérhet­nek. A ki ez elhagyott néposztályból közelebb akar valamit látni, tekintsen be a Field-lane-on amaz épületbe, melynek homlokára ez van irva : „Me­

Next

/
Thumbnails
Contents