Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

29 nedék a fed)él!teleneknek“, s melyet néhány jó ember szereltetett fel — szánalomból. Ez épület egyetlen a maga nemében egész Londonban. Ez szívesen látja a szegény fedélteleneket mindig, bi­zonyítvány, ajánlás és minden nélkül. Nyújt meleg éjjeli szállást, egy darab kenyeret este, egy dara­bot reggel. Fájdalom, csak 300 embernek bir he­lyet adni, és ezért minden éjjel látni lehet, mint feküsznek a későn jövők a közeli utczákban a kö­vezeten. Ott, egy kis csoportban látnak önök négy gyermeket, egyik sem érte még el a 14-ik évet. Árvák egy családból, s mióta emlékeznek, London kövezetén élnek. Kicsinyen s elcsenevészve néz­nek ki, ruhájuk rongy, testük tele sebbel, szemeik beesve, kis arczácskáik lázas melegek, és az egyik, melyik társai helyett is beszélni erőködik, alig bir a köhögéstől lélekzeni. Harmadnapja kiindultak Londonból, hogy majd hoznak a vidékről fenyő­ágakat karácsonfának, s eladják kevés pénzért az úri gyermekek szüleinek. Egész Eppingforst-ig, (mintegy 8 angol mérföldnyire) csatangoltak; volt 1 penny-jök, mit egy delnő ajándékozott nekik, azon kenyeret vettek, megosztozkodtak rajta lelki- ismeretesen, hanem fenyőfára nem akadtak sehol. Égető éhségükkel vánszorogtak ismét vissza a zajgó fényvárosba, épen jókor érkezve^meg a me­nedékházhoz, hogy — későn jőjenek. És egyetlen­egy t. ez. vagy nagyméltóságu gentleman se szó­lal meg több ily intézet létrehozatala mellett, pedig talán egy sincs a többi sok közt, mely jótékonyabb, emberibb czélu lenne, — mert hisz e londoni nyo­mor túl igaz, túl festőietlen és unalmas a gyengéd idegzetű fülekre, s az emberek, kik megmentendők lennének, fehérek, és az ő vérükből valók. Elég ha a feketék nyomorgattatása ellen tartanak az évi meetingeken riadalmasán megéljenezett szónok­latokat. “^Ristori florenzi vendégszereplését múlt hónap 14-én befejezvén, Turinba utazott. ** A kutató lélekbúvárok által rég idők óta nagy figyelemmel észlelt természeti tünemény, hogy mily legyőzhetetlen regényes hajlamok van­nak a derék borbélylegényekben. Múlt héten a tisztelettel nevezett osztály egy tagja szállásolta be magát egy nővel valamelyik berlini vendéglő­ben, s még azon este levelet irt onnét s^'-utezai ismerőséhez, tudósítván először arról, hogy ő, s társnője ez idők szerint a nevezett vendéglőben szobát nyittattak, másodszor pedig arról, hogy fel­tett szándékuk magukat kivégezni. Az ismerős lármát ütött a levéllel, mire a kijelölt szoba feltö­retett, hol is a nőt már meghalva találták. Az ifjúra a közeli állatseregleti kertben akadtak rá; feje pisztolylyal volt keresztüllőve, s már szintén nem élt. A nő az ifjúnak Berlinben lakó nővérénél lakott ez előtt, s mi oka haláluknak, nem tudni. ** Meyerbeer „Dinorah“ czimü uj dalmüve próbáit zárt ajtók mögött tartatja. ** A londoni udvar csendes visszavonult- ságban ülte meg a karácsoni ünnepeket a wind­sori kastélyban. E napon III. György ideje óta egy különös étel szokott a királyi asztalra felho­zatni, a neve „Plum broth“, s ámbár egészen fo- lyadékszerü, épen oly izü, mint a Plum-pudding. Készítése mindig mint valami államtitok kezelte­tik a királyi konyhákban, és nagyon kétséges do­log, vajon Victoria herczegnő, ki a múlt évben a porosz trónörököshez ment nőül, vitt-e reczeptet róla. ** Boulogne-ban egy atya, szóváltásba ke­veredvén fiával,midőn ez kést ragadt ellene, annak fejét beütötte, s magát felakasztá. ** Londonban egy második kristály palota építése van tervben. ** Id. Dumas Sándor az „Independance“ hasábjain jeleneteket mesél el oroszországi kalan­dozásaiból. Sokszor volt ütközete a cserkeszekkel, kik közöl egy csetepatéban, ő és kisérete nem ke­vesebb mint 15 embert tettek árnyékvilág-kivülivé. December 4-éről igy ir egy barátjához az öreg ur. „Kedves barátom! Ha ön épen várt is levelet tő­lem, de semmi esetre se Derbendből, melyet Sándor épitett a kaspiumi tenger mellett. Midőn hajómmal a Wolga hátán megindultam, egészen más utat tűz­tem ki magam előtt. De mit akar ön? A szelekre kellett bíznom magamat, melyek Oroszországban fütyülnek, és itt vagyok a Kaukázus lábánál, gon­dolva önre, s mindazokra, kiket én, mint Hamlet mondja, szivem szivéből szeretek. Mily szép, dicső, s felséges utazást teszek én e pillanatban! Csak az a keserves a dologban, hogy az ember egy perezre se távolithatja el övéből tőrét, és puskájából a töltést. Egy puskalövésnyire utazunk a cserke­szektől, szepegve, — mint a vadászok lőtávolába jutott nyulak; fedezetünk 100 emberből áll, s betű szerint tűzön kell keresztül törnünk magunkat. Harmadnapja 15 cserkesz hullát hagytunk hátra egy sirban, tatárjaink közöl három megöletett, nyolez sebet kapott. Önnek ki 1845-ben a Kabylok elleni hadjáratban résztvett, lehet képzelete, mily emberek Shamyl hegylakói. Mint gyönyörködhet­nék Charras ezredes, ha köztünk volna! A hírla­poknak, melyek Moszkauban történt halálomat hiresztelték, mialatt én itt ép egésségnek örven- dek, — legszebb alkalom kinálkozik most, hogy egy cserkesz golyó által meghalassanak. Kérje fel ön az Independance szerkesztőjét, nyugtassa meg lapjában barátimat rólam. Holnap Baku-ba utazunk a Parsisok megtekintésére. Ez az utolsó töredék a tűzimádó népekből, azután Tiflisen és az Ararat hegyen keresztül visszakerülünk. Érdekes rám nézve, hogy megismerjem azt a fanemet, melyből Noé bárkája épült. Szeressen ön engem teljes szivéből, és akkor se fog jobban szeretni, mint én önt. Nagyon örömest szerkesztettem volna egy olyan levelet, mely az Independance-ban is kinyomatható lett volna, de becsületemre, nincs elég időm, szellemdusnak lennem. ** A párizsi Bonaparte-laktányában egy csendőrt fedeztek fel, kinek ez idők szerint legszebb

Next

/
Thumbnails
Contents