Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz

valami nagyon természetes dolgot, — hisz apja is, nagyapja is tűrte. Gondolkozni nem tanították, a szenvedések iránt elfásult. Vigasztalást a vallásban keres, mely vakbuzgóságig fejlett benne, — a vallás pedig arra tanit, bogy ez a világ «siralom vögye» csupán s hogy a szegény ember szenvedjen, isteni rendelés.

A roppant területű birodalomban még 95 évvel ezelőtt alig egy-kétszáz népiskola volt, az is minő! Hogy fejlődhetett volna ebben a népben szabadságérzet és érzék szabad intézmények iránt, melyek más népnek életszükségletei már, de az orosz azt se tudja, vannak-e a világon. Csak azt tudja, hogy a czár a világ ura, minden hatalomnak forrása, kinek engedelmeskedni kell, — annál is inkább, mert a czár nem csak az állam feje,

Turgenjev a legjelesebb orosz iró, kitünően jellemezte ezt a népet «Nov» czimü regényében. Ott egy nihilista rajongó beszédet tart egy falu népének a zsarnokság borzadalmairól, a nép jogairól és szabadságáról, s mi a vége ? az, hogy a nép rémülve hagyja a faképnél: «Szent isten — mondván — mily szigorú ember. Ezt bizonyosan az «atyuska» (a czár) küldte, hogy uj adót vessen a nyakunkba».

Egy másik nihilistát pedig, egy földesurat, ki jobbágyait fölszabadította s velők társaságba kíván lépni, hogy jószágainak jövedelmében őket is részeltesse, — ki ma^a mellé akarja őket emelni s valódi jóltevőjök kíván lenni: ezt egyszerűen agyonverik, mint a ki megrontásukra tör.

Orosz parasztok a rendőrség előtt.

de feje az egyháznak is. Császár és pápa egy személyben. Még ha sikerülne is a népet fölvilágosítani politikai tekintetben s megértetni vele, hogy nemcsak a népnek az uralkodó iránt, de az uralkodónak a nép iránt is vannak kötelességei: ki az, a ki vallási butaságát eloszlatni képes ?

Természetes aztán, hogy a czárt fölruházván a nép képzelete minden kigondolható hatalom teljével, — a rettegéssel párosult tisztelet kiterjed mindenkire, a ki a czár uniformisát viseli. A hivatalnokot valami felsőbb lénynek képzeli a nép, a hatalmas rendőrség felé, melynek vasmarkát mindenütt ott találja, csak leborulva közelit, s az a kép, melyet ez alkalommal mutatunk be olvasóinknak, híven mutatja azt a viszonyt, melyben a czár népe áll a czár rendőreihez.

Az orosz népet a forradalomtól megőrzi saját butasága, s a szabadon gondolkozók törekvése, hogy ezt a lomha tömeget megmozdítsák, sikertelen marad ez idő szer nt, s s a most mind sűrűbb forradalmi jelenségek csak az intelligens elemektől származnak.

Kérdés azonban, hogy ha Oroszország is előhalad a mive- lődés mezején, lesz iskolája minden falunak s a nép megtanul írni, olvasni és gondolkozni: akkor is ily lomha tömeg lesz-e az orosz nép ? A mivelődés szellemét szuronynyal és kancsukával elűzni nem lehet, idő keilend reá, mig a nép alsó rétegeit áthatja, — de ez az idő ha lassan jön is, de elérkezik egyszer s akkor az orosz nép is bizonyáraki fogja magának küzdeni az emberhez méltó létezést.

Franklin-Társulat. nyomdája.