Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

386 és ritka rendtartási ügyessége mellett, Kár, hogy ezen állítást csupán azok tudják kel­lőleg felfogni, kiknek módjuk volt valaha egy csapatban öt ilyen ép, eleven fiú gyer­meket látni, a mint azok a szülei házban él­nek és uralkodnak. Az utczára szolgáló ablakok előtt zöld rácsozatos, keskeny kertecske vonult végig; közepén egy terebélyes nagy hársfa terjesztő szét ágait, naphosszant árnyékot tartva egy támlás falócza fölött, melyen — mint méh- királyné raja közepett, vagy mint anyama­dár a fészekben — pihent néha Bereginé, szüntelen csevegő gyermekeitől körülza- jongva. E kertecskében Klára kedvencz vi­rágai diszlettek, melyeket mind maga ülte­tett, maga ápolt és öntözgetett, s melyek e miatt oly nagy tiszteletben tartattak az egész háznép által, hogy a világért sem té­pett volna senki, még a legkisebb, legcsin­talanabb gyermek sem, egy szálat is e virá­gokból, melyeket a családanya a számtalan családi ünnepekre : a minduntalan előfor­duló születésnapok, névnapok s egyél) ilyen nagy napokra tartogatott, mikor aztán az illető ünnep hősét mindig egy-egy pompás virágbokrétával lepte meg e kertecskéből. E meglepetést már mindenki előre várta, és mégis soha meglepetés nem fogadtatott ben­sőbb örömmel és mélyebb megilletödéssel. Az udvarban néhány szép fajta tyuk sütkérezett a napon, vagy bujt a szederfák alá árnyékot keresve. Az udvar leghátsó ré­szében egy magas galainbducz emelkedett, lakhelyül szolgálván tömérdek tarka-barka, vagy hófehér tollú galambcsaládnak. Ha a házinő reggelenként kilépett a folyosóra, s nehány buzaszemet hintett a fafolyosó szé­les párkányzatára, azonnal seregestül ott termettek, s még kezéből is elkapkodták a szemeket, Túl az udvaron volt a nagy konyhakert. A szomszédasszonyok nem egyszer leselked­tek irigykedve a sövényen át, hogy rajta kaphassák Bereginét, micsoda ördöge van, hogy az ö asztalára tavaszszal, mindig pár héttel előbb jön, mint másnál : hónapos re­tek, saláta, uborka, zöld borsó, s több efiéle zöldségfajta nyalánkság, mik valamely há- zinő gazdasszonyi koronájának legfénylőbb köveit képezik. Orgonabokrok, ákáczfák váltották föl a dúsan termő gyümölcsfákat, melyeket házasságuk első éveiben mind magok oltogattak és nemesítettek. A me­legágy ritkította párját. — Bereginé min­dig sajátkezüleg egyengette el benne az átrostált, porhanyó földet, mielőtt elvete- ményezett volna, Furcsa látvány volt az, mint szaporodott évenként a nézőség e fon­tos műtét körül : — majd minden tavasz­szal egy-egy kis uj Beregi-csemete csatla­kozván a többihez, hogy gömbölyű arczán a csodálkozás és kíváncsiság kifejezésével, nagyra meresztett szemmel, s talán tátott szájjal is bámuljon anyjára, a mint ez a há­rom ujja közé csiptetett magvakat , az előre megjelölt helyekre, elhintó. Ajtatos csend uralkodott ezalatt, s az ünnepélyes hallga­tást csak akkor szakasztá félbe a lelkesedés harsányan kitörő kiáltása, mikor a vete- ményezés bevégeztével az üvegtáblákat kez­dek fölrakosgatni. Harlemekkor aztán annál nagyobb zenebona támadt; a nagyobb fiuk azonnal készítettek magoknak minden elkép­zelhető szemétből és porból egy-egy kis melegágyat, mit aztán az anyjoktól látott módon, bevetettek aszalt szilva, alma és czit- rom maggal, minek következtében öszszel minden gyümölcsről, melyet az asztalon lát­tak, azt hitték, hogy az mind az ö termésök, áz ö fáradságuk gyümölcse. így folytak a dolgok a házon kivül; min­den virult, minden gyarapodott a természet rendje szerint , s a munkálkodó emberi kéz nyomán. Most térjünk hát be a házba, és tekint­sünk körül kissé ott is. A rendes, jól szel­lőztetettszobákban az ember mingyárt olyan otthoniasan, — olyan kényelmesen érezheti magát. Minden bútoron meglátszik, hogy elrendezésénél kényelem és czélszerüség ha­tározta meg helyét, nem pedig hiú fitogta- tási vágy, vagy oktalan divatmajmolás; — mingyárt észre lehetett venni, hogy a ház lakói inkább magoknak élnek, mint a világ­nak. A bútorok, ámbár már sem újak, sem divatszerüek, mégis oly tisztán vannak tart­va, és oly jó állapotban, a mint azt csak kí­vánni lehet oly háznál, hol nem tekintik halálos bűnnek, ha a gyermekek átlépve a gyermek és cselédszoba szűk határait, néha oda is berontanak, hova épen szorosan véve, nem tartoznának, honnan, igaz soha sem vonulnak úgy ki, hogy ottmulatásoknak né­

Next

/
Thumbnails
Contents