Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

őt, legalább kevesebb fájdalmat okoz neki a házassága, most mégis roppant fájdalmat okozott neki Ida levele. Azt gondolta, hogy megfogja vetni, gyűlölni fogja őt ezért a tettéért s ez jól esett volna neki. Mindent remélt, csak ilyen levelet nem. Elfásultan, eltompult kedélylyel adta meg magát a sorsnak. Most már igazán nem törődött semmivel. Összetörte a sok csapás. És amint ott ült kis szobájában, fejét tenyerébe hajtva, nem is vette észre, hogy künn vad fergeteg tombol. Meg­eredtek az ég csatornái; zuhogott a ta­vaszi zápor. A dühös szél piszkos felhő­rongyokat kergetett tova az égen, de néhol már szürkésbe játszó foltok támad­tak. S egy kis idő múlva., amikor már kidühöngte magát a vihar, megenyhült a levegő, üde illat áradt szerte-széjjel, s a felhőtől tarka ég egyik foltján ki­bukkant a fehér szelid sugarat ontó nap. Költemények. fiz élet. Dal. Az élet Isten adománya Szól a szerencse embere. Sóhajt a szenvedő: az élet Gyötrelmek sötét tengere. Hivő előtt az élet ösvény Mely irányt ég felé mutat, Talány a kétkedő szemében, S a költőnek csak: hangulat. Koröina Lilly. Emlékeim nincsenek tőle Se hervadt rózsa, se levél . . . Nem beszél róla soha senki, Csak azt tudom, hogy szép s hogy él. Találkozom véle úgy néha, Mellettem hidegen megy el . . , Nem akar hallani se rólam, S a hallgatása temet el. Csontos Kálmán. Egy diplomáshoz. Észrevétlen száll az élet, Mint egy röpke pillanat, Nézz csak, nézz csak a tükörbe, Ismered-e magadat ? Hol az ifjú, aki annyi Szépről, nagyról álmoda ? Álmaidnak szárnya szegve : Válladon a diploma ! Hog5^ha tisztább, nemesebb láng Lelked mélyén éget is, Mit sem ér ez, mert az élet Robotba hajt téged is. Hova vágytál, — a magasba — Nem repülhetsz már oda; Valami a földre húz le : Válladon a diploma ! Csendes, őrlő munka közben így tűnik le életed. Szép emléked egyre több lesz, Vágyad egyre kevesebb! Szívedben is az a szikra Lángra nem gyúl már soha. Vége a szép ifjúságnak : Válladon a diploma ! ffliklós Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents