Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
n Balti tenger. R zorö Immaculata nőuér Elfogott egy óarab papírt, melyre történet-óra közben Barátnőjének ÍTlárta írt. És némán mereönek reája fi kószált, rejtelmes sorok: ,,R Balt! tenger átölelte Tegnap a lóremény-fokot“. „Hisz ez földrajzi képtelenség!“ ... fi tanteremben néma csenő. „márta kisasszony, monója csak meg, Ez a leuélke mit jelent?“ márta kisasszony lánguörös lesz, megreszketnek az ajkai, 5 ibolyakék szemét lesütne Elkezó uégtére uallani. „Ez tisztán képletes beszéő itt“ Szól s a szemében köny ragyog. „fi Balti tenger az a Pista S a üóremény-fok — én uagyok.“ Farkas Imre. Tauaszi ború. Irta ifj. Hegeöüs Gyula. {Vége.) VIII. IIetén}'i azonnal Kovácséklioz sietett. Vilma baja azonban akkor már nem volt oly komoly, mint ahogy ők hitték. Természetes, a leány már kiskorától fogva beteges volt, az utóbbi időben pedig túlontúl köhögött, voltak tehát percei, amikor nagyon rosszul volt. Látszott az egész leányon, hogy nem él már sokáig. Megvannak számlálva a percei ;■ ami a halált még ideig-óráig elhalasztja, az csak a fiatal szervezete. Mikor lletényi odaérkezett Kovácsék- hoz, a leány már jobban volt. Kovács nagyon örült ennek, úgy hogy mosolyogva mondta Hetényinek : — Egy kicsit megijedtünk. Különben már nincs baj. Egy-két hét alatt az egész betegség el fog múlni. Hetényi hazament. Voltaképpen semmit sem várt ettől a levéltől s mégis úgy érezte, hogy valami csalódás érte. Kellemetlenül érezte magát. Összecsapott feje fölött az ár. Nincs menekvés. Egykét hónap s az esküvő is meglesz. Hogy kinevezik, az már egészen biztos volt. A fővárosban kap egy helyettes tanári állást. Kovács az esküvő napját is kitűzte. Most belátta, hogy végleg határoznia kell. Tudtára kell adnia Idának, hogy nem veheti el feleségül. Személyesen nem akart vele erről beszélni. Röstelte volna. Elhatározta, hogy megírja neki levélben. Százszor odaült az íróasztalához, belekezdett, de sohasem tudott két sornál többre menni. Nem tudott írni. Kereste a szavakat. Elfelejtette a kifejézéseket. Es közben múlt az idő. A kinevezése is megjött. Nagy kitüntetéséhez sokan gratuláltak, fényes jövőt jósoltak neki s nein vették észre rajta, hogy nem figyel a szavukra. És amikor már alig egy-két nap választotta el az esküvőtől, vágre elszánta magát az Idának szóló levél megírására. Önmagával meghasonlottan, deprimált kedélylvel irta: Kedves Ida! Kötelességemnek tartom ezt a levet megírni. Régóta megvan már a terve 83
