Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

Virágfa leadás

Előfizetési ára

£gy éure 8 korona

Szépirodalmi lap

Szerkeszti Enőrűói Béla

megjelenik hauonta kétszer

II. évfolyam

1905. március 15.

6. szám

filegilletőöés.

— fflárcius 15. Bár friss tauoszi fuuoiom jár 5 megcsap uarázsos illata :

R keőuemért uirágot, édes,

De tűzz fel a kebledre ma.

Lásd élt egy szent költő, — miénk uolt, 5 nem tudjuk bizton : hol pihen ? nem illik hozzád a uirág ma,

Ha az ő hantja — jeltelen.

Rz első nyíló ibolyáual mások ám hiualkodjanak,

Te légy győngédebb, mint a többi: 5zánd Néki a uirágodat.

Leheld reája tiszta csókod,

Hintsd szerte szirmát szótlanul 5 gondold: a csöndes éjszakába, — Talán az ő sírjára hull...

Endrődi Béla.

lókai.

Ez az első március idusa, amelyen nincs többé. Elment oda, ahonnan jött: az álmok országába. Az élete a legszebb mesék egyike, amelyet ritkán tudott lerombolni a rút valóság.

Az ő legszebb napján tegyük sirjára ifjúi lelkünk legillatosabbb virágát: az örök emlékezés márciusi ibolyáját. Hadd álmodja tovább, gyönyörűen, amit oly szomorúan félbehagyott.

Ez az első március idusa, amelyen örökké a mienk már.

*

Tartalomban, formában legszebb essay íóla a Péterfy Jenőé. De amilyen mesterien festi e szokatlanul finom lélek a vele rokon szellemek, egy Kemény, Eötvös arcképeit, oly elfogult a tőle merőben idegen Jókai mosolygó géniuszával szemben.

Jókai igaz nagyságát eddig egyetlen

kritikusa sem érzékitette meg egész mivoltában. Jókai lelke oly egyszerű, hogy a boncolókés alól nevetve kisikamlik.

Dörgő vád ellene: jellemei nem elég reálisak!

Igaz. De vájjon az Aischylos, Michel Angelo, Böcklin alakjai azok-e? És — hogy az újkor eposzánál maradjak — mily különbség Hugo Viktor és Zola jellemei közt!

Ideálista költőt, aki mesélni akar e prózai világban gyönyörűen, szépen, a hogy eddig senki, realista rőffel mérni, bizony nem igazság.

Emerson az emberi szellem képviselőiről írván, Platont megteszi a bölcsésznek, Shaksperet a költőnek, Napóleont a hadvezérnek, Goethét az Írónak, nos, mi épen olyan joggal megtehetjük a mi Jókainkat a nagy mesemondónak.

Jókai naiv, mint minden lángész Ho81