Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz

78

azt, melyen el nem érhető: midőn azt ajánlotta hogy Pestről az 1 és 2-od éves theologusok Kecskemétre parancsoltatván ezen évek Pesten szüntessenek meg. Sok mosolyra adott alkalmat ezen eredeti tanyai gondolat, mely a pesti theolognsokat heverő barmoknak képzeli, melyeket a gazda egyik tanyáról a másikra hajtat fel emészteni a takarmányt. Jól jegyezte meg reá egy űri ember, hogy a ki ilyet gondol, megtetszik rajta, hogy nem Pesten képződött pappá.

egy hallgató.

Tréfa és való.

Nehány évvel ezelőtt idegen urak vacsoráinak egy nyilvános helyen. Beszédközben előfordul Petőfi neve is. Midőn már hosszasabb ideig sajnálkoztak volna eleste fölött, főikéi a szomszédasztaltól egy süldő poéta s oda megy :

— Soha se búsuljanak önök! itt vagyok én erre arra , két esztendő múlva én is Petői! vagyok.

Háromszor annyi is elmúlt már a két esztendő után — s Petőfi helye még most is betöltetlenül áll, s az a süldő poéta még most is csakolyan süldő, mint akkor volt.

Egy falusi ur vendégséget adott, s mintegy tizenkét vendég ült a vacsoránál. Inasát, kit az nap vett szolgálatába, bekiáltotta, hogy koppantsa el a gyertyák hamvát. Az inas szót fogadott, s azután nevetve a konyhába sietett : — Ejnye de ostoba emberek lehetnek azok odabenn , tizen- ketten vannak, és még is engem hívtak be kop- paatani, — mondván.

Két ügyvéd összekoeódott egymással a bíróság színe előtt, s az egyik gorombasággal illette a másikat. — Uram! —mondá a megsértett — ha el nem hallgat, majd emberségre (tanítom. — Mit ? — mondá amaz dühösen — szeretném én azt az embert látni, a ki engem emberségre tudna tanítani. —

Egy űri hölgy, magyarul dáma, számos ml— v arlór közül talán a legtolakodóbbat s szemtelenebbet ezen szavakkal utasította vissza : — Távozzék, gyűlölöm önt mint a bűnt. — Az udvarló mosolyogva meghajtotta magát, s a hölgy keze után nyűit : — Asszonyom! e nyilatkozat által engem boldoggá tett, mert nagyon tudom mennyire gyűlöli a bűnt. — *

Ez a nyári forró hőség veszedelmes kezd lenni nemcsak a pesti lakosok, hanem még az újságokra nézve is. Van a melyik álomkórban szenved, némelyiket a szívszorongás bántja, az erőtlenek, élettelenek sorvadni kezdenek ; a lcgvérmesebbet pedig attól lehel félteni, hogy egyszerre megüti a guta.

Egy újonc katona ágyúk őrizetére vala kirendelve; de megunván a magánosságot, betilt egy korcsmába. Felváltáskor nem találtatván őrhelyén , hadi törvényszék eleibe állíttatott. — Miért hagytad el hütelenül őrhelyedet? — kérdé a hadbíró. — Kérem alássan én megeinelitettem mindegyik ágyút elöl és bálul, gondoltam hogy egy ember úgy sem viheti el, ha pedig többen jönek, magam egyedül különben sem állhattam volna ellent.

— Ugyan kérem mi az a „Szócsintan“ ? — kérdé egy valaki. •— Az nem egyéb mint a szó- csinálás mesterségének tudománya“ — No akkor erre a mesterségre adom fiamat, mert egyébre különben is gyönge. — ‘

— Jancsi! — mondá egy űr inasának, midőn hazulról eíakart menni — ha valaki keres, mond hogy a kasinóba mentem. — Igen is tens uram! — feleié az inas — de hát ha senki sem keresi akkor mit mondjak ? —

Egy -valaki azt mondta hogy Meyerbeer „Ördög Róbert“ című operája igen hosszú, eszerint untatja a közönséget : — Jó lenne talán egyik estén az ördögöt, és a másikon Róbertét játszani

— jegyzé meg egy elménc. — Ne bántsd pajtás!

— mondá egy másik — akkor Robertnek soha sem lenne nézője, mert az Ördög vinne el minden opera kedvelőt. —

Egy úrfi kutyakölyket kapott, s átadta inasának, hogy vágja le hosszú fülét. Az inas kiv itte a kis állatot, s csakhamar vissza is hozta. — Ugyan miért nem vágtad le egészen ? — mondá az. urfi, látván hogy a kutya fülének csak hegye van lecsípve. — Nagyságos uram ! — menté magát az inas — szörnyen fáj szegénykének ha egyszerre oly nagyot levág az ember, tehát gondoltam hogy majd minden nap egy egy kicsit lecsípek belőle.

— Oh ti irgalmas szivüek! de értitek ezt a mesterséget.

Egy úri ember azt parancsolta inasának ki épen nem találta volna fel a könyvnyomtatás mesterségét , hogy hozza be csizmáit, és ö szegényke egy téli, és egy nyári csizmát vitt be. — Ostoba ! — rivalkodott rá ura — miért nem hozasz be egyforma csizmát? — Kérem alásan tens uram!

— menté magát az inas — nincs a tens urnák egyforma csizmája, mert odakün is egy téli s egynyári maradt. —

— A naplopók száma mostanában nagyon megfogyott Pesten — jegyzé meg egy valaki. — Miért? talán vidéki fürdőkre utaztak? — kérdék